Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
392 BAGI DÁNIEL az alávetés ellenére hosszabb-rövidebb időre fogságba kerültek, mások pedig a szokások ellenére elvesztették a birtokaikat.5 5 A változás talán legszemléletesebb példáját IV Henrik híres Canossa-járása adja, ahol — mint közismert — a rituális megbékélés ellenére sem lehetett helyreállítani a két fél közötti korábbi viszonyt. Visszatérve tehát az 1106-ban Abaújvárnál történtekhez, a deditio jogintézményének ismeretében óvatosan megjegyezhető, hogy az a történetírásunkban általában elfogadott nézet, mely szerint Almos jeruzsálemi útjáról hazatérve döbbenten állapította meg, hogy távollétében bátyja elvette tőle a dukátust, s önmagában ez ingerelte volna a további ellenállásra,56 annyiban korrekcióra szorul, nehezen képzelhető el, hogy önmagában ez váltotta volna ki a herceg dühét. Az alávetés folytán ugyanis tisztában kellett lennie azzal, hogy az önálló hatalomgyakorlásról lemondott. Bár az sem zárható ki természetesen, hogy eleve nem gondolta komolyan az Abaújvár előtt történteket, mégis inkább valószínűsíthető, hogy az háboríthatta fel Almost, hogy az Abaújvárnál történt megegyezést követően és a hagyományok ellenére Kálmán megkísérelte elvenni magánbirtokait is, illetve az addig a hercegség jogán birtokolt javakat még alávetettként sem tarthatta meg. Arra, hogy ez a feltételezés elméletileg lehetséges, a következőket lehet felhozni. Legutóbb Koszta László mutatta ki,5 7 hogy Almos jeruzsálemi útja utáni monostoralapításai nem zarándoki meggyőződéséből fakadhattak, miként azt a korábbi kutatás állította,5 8 hanem visszatérését készítette elő a hatalomba. Almos tudhatta, hogy az egyháztól még a király is nehezebben tudja elvenni a birtokokat, és mivel a két monostort magánegyházának tekintette, befolyását továbbra sem veszítette el felettük.5 9 Nem lehet nézetünk szerint kizárni, hogy gőzerővel folytatott monostoralapításai az alávetése után kialakult helyzettel is összefüggésben álltak. Okfejtésünket kiegészíthetjük egy további érvvel is. A 14. századi krónikakompozíció elmondása szerint a Jeruzsálemből hazatért Almos nem sokkal később merényletet tervezett testvére ellen, majd lelepleződése és Kálmán bizalmának elvesztése után V Henrikhez menekült, aki előtt elpanaszolta a vele történteket és segítséget kért Kálmán ellen. A látogatás történetét fenntartó úgynevezett Névtelen császárkrónikából világosan kiderül, hogy Almos két különböző ügyben járt el a német-római királynál: panaszt tett javai elvesztése miatt, illetve kifogásolta az ország kormányzásában második helyet biztosító rangjának elvételét.6 0 Maga a 55 Gerd Althoff: Vom Konflikt zur Krise: Praktiken der Führung und Beilegung von Konflikten in c er spätsalischen Zeit. In: Salisches Kaisertum und Neues Europa. Die Zeit Heinrichs IV und Heinrichs V Hg. von Bernd Schneidmüller - Stefan Weinfurter. Speyer 2007. 27-45., különösen 32. 56 Pl.: Kristó Gy.-Makk F.: Az Árpád-házi uralkodók i. m. 150. 57 Koszta László: A nyitrai püspökség létrejöttei, m. 298-299. 58 Magyaroszág története, i. m. I./2. 956. 59 Koszta L.: A nyitrai püspökség létrejötte i. m. 299. 60 Frutolfs und Ekkehards Chroniken und die Anonyme Kaiserchronik. Hg. von Franz-Josef Schmale und Irene-Ott Schmale. Ausgewählte Quellen zur deutschen Geschichte des Mittelalters. Freiherr von Stein-Gedächtnisausgabe 15. Darmstadt 1972. 250. Mérvadó magyar kiadását és keletkezéstörténetének ismertetését 1.: Michelsbergi Frutolf és Aurai Ekkehard világkrónikái, valamint a Névtelen császárkrónika. Fordította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Thoroczkay Gábor. In: írott források az 1050-1116 közötti magyar történelemről. Szerk. Makk Ferenc - Thoroczkay Gábor. (Sze-
