Századok – 2013
KÖZLEMÉNYEK - Bagi Dániel: Egy barátság vége - Álmos 1106. évi alávetése és az Árpádok korai dinasztikus konfliktusai II/381
AZ ÁRPÁDOK KORAI DINASZTIKUS KONFLIKTUSAI 393 birodalmi segítségkérés természetesen nem függetleníthető az Álmos és IV Henrik között már korábban létrejött kapcsolatoktól, de — különös tekintettel V Henrik és apja nem kifejezetten problémamentes viszonyára —, nem lehet csak ezzel magyarázni. Álmos és IV Henrik barátságát egy olyan formula írja le, amely nem egyedi jelentőségű, hanem II. István pápa és Kis Pippin 754. évi megegyezésének szövegét kölcsönözte. Az amicus amicis - inimicus inimicis, azaz „barátaid barátja, ellenségeid ellensége" formula általában volt érvényes a politikai barátságra, melyet a korabeli szerzők szintén az amicitia fogalmával írtak le. Ez a politikai barátság rengeteg értelmezési lehetőséget foglalt magába, és fogalmi kategóriaként maga is több változáson esett át az antikvitástól a 13. századig.61 Mindemellett a birodalom beavatkozása hasonló ügyekbe nem volt egyedi jelenség. Már a késő"Karoling időkben szokássá vált, hogy hatalmi vitáknál a császár jóváhagyásával lehetett csak eljárni. Egy 823-ban történt esetben például Jámbor Lajos döntött két fivér hatalmi vitájában. A két testvér közül az idősebb kezdett uralkodni, ám mivel az országot nem kormányozta méltó módon, a nép megfosztotta uralkodói jogaitól és a fiatalabbiknak juttatta azokat. Mindketten a császárnál kerestek jogorvoslatot, aki úgy döntött az ügyükben, hogy tiszteletben tartva a nép óhaját, a fiatalabbikat részesítette előnyben.6 2 A császárok all. század folyamán is többször léptek fel döntőbíróként hasonló ügyekben, különösen a birodalom határvidékén élő népekkel szemben. Az Aba és Orseolo Péter illetve Salamon és Béla fiai közötti konfliktusok mellett 1032-ben például II. Konrád beavatkozott II. Mieszko lengyel király és rokonai vitájába. 1025-ben I. (Vitéz) Boleslaw halála után fiai között trónviszály pattant ki. Ennek során II. Mieszko elűzte az országból Ottó nevű testvérét,63 akit 1032-ben maga a császár helyezett vissza hatalmába. Ottó támogatása mellett azongedi Középkortörténeti Könyvtár 22.) Szeged 2006. 268-276. Jelen esetben a szöveget az Ekkehardnak tulajdonított világkrónika szövegkiadásából idézzük: „Eo tempore orta simultate inter Colomannum regem Pannoniae germanumque eius vocabulo Almum, eo quod uterque sibi potius regiam competere dignitatem iure gentis illius contenderet, spoliatus tam rebus quam ducatu, quo inter Ungros clarus et ut decuit fratrem regis a rege secundus claruit, Almus regem Heinricum adiit, et in auribus totius senatus haut secus quam ille quondam (Hiemsalis germanus) Atherbal miserias suas deplorans, Romani imperii magnilicentiam in compassionem et defensionem sui flectere curavit." -Ekkehardi Chornicon universale. Ed. Georg Waitz. MGH SS VI. 33-248., itt: 242. 61 Összefoglalva 1.: Claudia Garnier: Amicus amicis - inimicus inimicis. Politische Freundschaft und fürstliche Netzwerke im 13. Jh. Hg. von Friedrich Prinz (Monographien zur Geschichte des Mittelalters 46.). Stuttgart 2000. 9-12. 62 „...duo fratres, reges videlicet Wilzorum, controversiam inter se de regno habentes ad praesentiam imperatoris venerunt... Erant idem filii Liubi regis Wilzorum; qui licet cum fratribus suis regnum divisum teneret, tarnen, propter quod maior natu erat, ad eum totius regni summa pertinebat. Qui cum commisso cum orientalibus Abodritis proelio interisset, populus Wilzorum filium eius Milegastum, quia maior natu erat, regem sibi constituit; sed cum is secundum ritum gentis commissum sibi regnum parum digne administraret, illo abiecto iuniori fratri regium honorem deferunt: quam ob causam ambo ad praesentiam imperatoris venerunt. Quos cum audisset et gentis voluntatem proniorem in iunioris fratris honorem agnovisset, statuit, ut is delatam sibi a populo suo potestatem haberet, ambos tarnen muneribus donatos et sacramento firmatos in patriam remisit." -Annales Regni Francorum i. m. 160. 63 „Filius autem eius Misico, similiter rebellis, fratrem suum Ottonem, quoniam regis partibus favebat, in Ruzziam provinciám pepulit." - Wiponis opera. Ed. Harry Breslau. MGH SRG in usum scholarum separatim editi. Hannover 1915. 31-32.
