Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
971 vatalát a hárem agájának régi barátja, a később majd fontos szerepet játszó Kösze Ali vásárolta meg, s a márciusban kirobbant isztambuli lázadásnak köszönhetően Rákóczi „atyja”, a nakíb is elveszítette tisztét." A közállapotok ekkorra katasztrofálissá váltak a birodalom fővárosában: valóban félelmetes állapot vagyon az utcánkon — írta Harsányi a fejedelemnek —, az embereket is az latrok ölik, fosztják, az jancsárok némelyik kapuját az várasnak pusztán hagyták, az sok latrok miatt, ki is nem merünk délután járni”. Az erdélyiek régi ismerőse, az ismét kajmakámmá tett idősebb Júszuf pasa ugyan úrrá lett a legsúlyosabb gondokon, és márciusban a fejedelem egyik „atyjának”, Szijávus pasának a nagyvezíri kinevezése is javított valamelyest a helyzeten, de ő már betegen érkezett a fővárosba. Hiába remélték hát tőle az addigi jó viszony folytatását, és hiába biztatta az erdélyieket miden jóval a kethüdája, ura április végét sem érte már meg. A következő nagy öreg, Bojnujarali Mehmed pasa pedig a damaszkuszi beglerbégségből indult útnak hivatala elfoglalására, s csak jó sokára ért Isztambulba. Nem csoda hát, hogy az Erdélyi Házon a tanácstalanság lett úrrá.99 100 A lázadás után néhány hónapra ugyan Harsányi egyik „barátja”, Hodzsazáde Meszúd efendi nyerte el a sejhüliszlám posztját, de rajta és ifjabb Júszuf pasán kívül másra nem nagyon számíthattak az erdélyiek a régebbi pártfogók közül. Igaz a leváltott nakíb és a leváltott sejhüliszlám — az erdélyiek régi jóakarója — is remélte, hogy Bojnujarali Mehmed vezír révén visszanyerheti hivatalát, de az erdélyiek már magában a nagyvezírben sem voltak biztosak. A pozíciók olyan gyorsan változtak, hogy egyszerűen nem lehetett tudni, hogy kit is kellene valójában lefizetni Rákóczi lengyelországi terveinek támogatása végett. (Harsányinak viszont ekkoriban — egy kiadós botrány után — sikerült beszerveznie egy fontos új személyt, a Habsburg rezidens tolmácsát, Panajótisz Nikúszioszt.) Ismételten szóba került a két vajdaság és a krími kán ügyeinek portai „képviselője”, Uzun Ali aga is, ő azonban hű maradva a kán érdekeihez, s most sem állt kötélnek.101 Az 1657. évi lengyelországi hadjárat kapcsán Evlia Cselebi arról írt, hogy a fogságba esett erdélyiek azt állították neki, az előző évben 200000 erszénynyi akcséért engedélyt nyertek Bojnujarali Mehmed révén a lengyelországi akcióra, csak a későbbi nagyvezír, Körpülü Mehmed már nem akarta elismerni ennek „érvényességét”. Ám mivel erről a nagy horderejű lépésről sem a fennmaradt II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 99 Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1656. febr. 4., jún. 15., jún. 27. MHHD 23. 310-311., 705- 708., 397-700., jún. 10. EÉKH II. 222.; Balogh Máté jelentése, 1656. jún. 19. MHHD 23. 381-382. 100 Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1656. ápr. EÉKH II. 219-220.; 1656. ápr. 26. MHHD 23. 364.; Balogh Máté és Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. júl. 30. MHHD 23. 421. 101 Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1656. febr. 3., jún. 10. EÉKH II. 216-217., 222.; 1656. márc. 23., szept. 7. MHHD 23. 343-344., 458.; Balogh Máté és Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1656. jún. 10., jún. 27., júl. 30. MHHD. 23. 375-376., 396., 422.; 1656. okt. EÉKH II. 224-225.; Balogh Máté jelentései, 1656. júl. 16., szept. 3., okt. 16. MHHD 23. 409., 443-444., 482.; a császári tolmács körüli botrányról: Gheorghe §tefan levelei II. Rákóczi Györgyhöz, 1655. nov. 21., 1656. jan. 2. MHHD 23. 274., 281.; Szelepcsényi György levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1656. febr. 22. TT 1982. 197.; Panajótisz Nikúsziosz beszervezése: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. ápr. 26. MHHD 23. 362.; Uzun Ali megkörnyékezése: Balogh Máté jelentése, 1656. jún. 19. MHHD 23. 383.
