Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 969 szorost immár a velenceiek ellenőrizték. Az üszküdári kertekben nyaraló szultánt sürgősen visszarendelték a palotába, a főváros védelmére pedig szárazföldi csapatösszevonásokat terveztek, ám Bojnujarali Mehmed nagyvezír pénzhiányra hivatkozva kivitelezhetetlennek tartotta azt. Közben a szerájban az albán építész, Mimár Kászim aga titokban Köprülü Mehmed nagyvezírré tételén dolgozott. Megnyerte a válidét, szeptember 13-án leválttatta Gürdzsü Hüszejn janicsáragát, aki Bojnujarali Mehmed embere volt, s helyére a Köprülü-pártiak barátja, Szühráb Mehmed került. Szeptember 15-én azután tanácskozások kezdődtek a teendőkről: Hodzsazáde Meszúdot — aki a lázadó agák révén lett sejhüliszlám — letették, majd Dijárbekirbe száműzték, de még el sem ért kényszerlakhelyére, amikor kivégeztették. Köprülü Mehmed pedig még aznap, azaz szeptember 15-én megkapta a nagyvezíri pecsétet.94 A kérdés csupán az volt, a sokadik nagyvezír kinevezésével a káosz hónapjai véget érnek-e. Erdély: fogódzók nélkül (1656. március - 1656. szeptember) II. Rákóczi György és tanácsadói 1655 végén már ismét a lengyelországi beavatkozás újabb verziójának terveit fontolgatták, s ehhez mindenképpen erős portai támogatást kívántak szerezni. A fejedelem uralkodása alatt talán soha korában nem próbáltak még Isztambulban ilyen nagy tételben úgymond Jóakaratot” vásárolni. Alaposan feltérképezték például, hogy kik is lehetnek a nagyvezíri poszt potenciális várományosai, és ezeket a személyeket (Szijávust, Zurnazen Musztafát, Fazlí Ahmedet, Szári Kenánt) szinte egyszerre próbálták megkörnyékezni. így került sor az 1656 elején az atyafiság „felelevenítésére” az ismételten budai beglerbéggé kinevezett Fazlí Ahmed pasával: „amaz régi két levélnek egyikét megadván 200 tallérral és egy öreg kupával, kiből serbetül igya meg az pénzt.” Rajta kívül a legbiztosabb „befutónak” számító Zurnazen Musztafával is szorosabbra vonták a kapcsolatot, jóllehet ő korábban egyértelműen a Vasile Lupuhoz húzó portai albán csoporthoz tartozott, s temesvári pasaként sem hagyott túl jó emlékeket az erdélyiekben. A román vajdák és a mellettük tartózkodó erdélyi „magyar” deákok tanácsai alapján a fejedelem újabb támogatók megszerzésére utasította isztambuli embereit a belső szeráj köreiben is.95 Ekkoriban biztosan nem a fejedelem szándékain vagy az erdélyi diplomaták felkészületlenségén, netalántán tájékozatlanságán múlott, hogy a birodalom vezetésének egyre mélyülő válsága keresztülhúzott minden előzetes tervet és számítást. Az aggasztó jelek pedig egyre szaporodtak: 1655 végén — Zülfíkár aga nagy kétségbeesésére — teljesen váratlanul az ifjú örmény Szülejmán sze94 Köprülü hatalomra kerülésére: Uzungar§ili, 1. H. Osmanli Tarihi i. m. III/l. 367-375. 95 Gheorghe íjteían levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1655. nov. 25. EÉKH I. 526.; Balogh Máté jelentése, 1655. szept. 8. EÉKH I. 554., 1655. dec. 30., 1656. aug. 19. MHHD 23. 280., 435.; Keresztesi Ferenc jelentése, 1655. dec. 9. EÉKH I. 563.; Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1655. nov. 18., nov. 30. [tévesen 1652-höz sorolva], 1656. jan. 7., jan. 22., MHHD 23. 271., 90., 285., 299., 1655. dec. 17. EÉKH I. 567.; Balogh Máté és Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1655. dec. 30. EÉKH I. 569-572., 1656. jan. 6. EÉKH II. 212-213., 1656. máj. 17. 373.; miközben Harsányi igyekezett gáncsolni ezeket a terveket, megpróbálva a megvesztegetésre szánt pénzeket régi kapcsolatai számára megtartani: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. márc. 23. MHHD 23. 344.
