Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
968 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS kialakulásáért felelősnek tartott 30 személy listáját átadták a szultánnak, s azok kivégzését követelték.91 Az iljú uralkodó kénytelen volt tárgyalni velük, s végül más lehetőséget nem látva a kívánt személyek kiadatása mellett döntött. A szultán anyját, Turahán válidét eltávolították a szerájból. A hárem agáját, Behrámot, Bosznali Ahmed kapuagát és Radzsa Ibrahimot azonnal kivégezték. Többen elmenekültek, de elfogták őket. Megölték a szultán hodzsáját, Bilál agát és két korábbi defterdárt, Hadzsizáde Mehmedet és Karagöz Mehmedet is. Az áldozatokat az Atmejdán (a hajdani Hyppodrom) platánfáira akasztották, ezért az eseményt az utókor platános felkelésnek nevezte el. A lázadók vezérkara az éppen hatalomra kerülő Zurnazen Musztafát nem fogadta el nagyvezírnek, Szijávus pasát viszont igen, akinek érkezéséig Öreg Júszuf pasa intézte az államügyeket. Leváltották Hüszámzáde Abdurrahmán sejhüliszlámot is, aki a lázadókat el akarta tántorítani terveiktől. Az ő helyére Memekzáde Musztafa került. Ez utóbbi alkalmatlanságáról azonban Hodzsazáde Meszúd meggyőzte a tömeget, s ő maga vette át a hivatalt. A hírek hallatán Szijávus pasa ugyan gyorsan, de már betegen tért vissza Isztambulba, ahol április végi haláláig már csak annyi tellett tőle, hogy a nagyvezírségre szintén pályázó Defterdárzáde Mehmed pasát kivégeztette. Az új sejhüliszlám, Hodzsazáde Meszúd — használhatóbb jelölt híján — ezúttal az öreg Bojnujarali Mehmed damaszkuszi pasát segítette hatalomra.92 Érkezéséig a már sokszor kipróbált Öreg Júszuf pasa vitte az ügyeket. A sorozatos személycserék nem oldották meg az eredendő problémákat. 1654 ősze óta a nagyvezírek egymást váltogatták, a szultáni kincstár kongott, egymást érték a felkelések vidéken éppúgy, mint a fővárosban. A platános felkelés után ráadásul a kívánt kivégzések ellenére sem nyugodott meg a közhangulat. A felkelő csoportok vezetői — ahogy magukat nevezték: a tér agái — hordáikkal terrorizálták a város lakosságát, garázdálkodásaikkal lehetetlenné tették a normális hétköznapi életet. Amikor híre érkezett, hogy a még Ibsír Musztafa nagyvezír mellett felemelkedett Szejdí Ahmed pasa az anatóliai szpáhikkal is kegyetlenkedik, a felkelők szultáni hadjárat indítását követelték ellene. Júszuf pasa kajmakám és a sejhüliszlám 1656. május 9-én a kérdés megtárgyalására hívta a lázadók vezetőit, akiket azonban tőrbe csaltak és rövid úton kivégeztettek. Végszóra megérkezett Bojnujarali Mehmed pasa is Damaszkuszból, de vele együtt jött a velenceiektől elszenvedett újabb nagy vereség (június 27.) és Bozdzsaada elvesztésének híre is (július 15.),93 mire a fővárosban kitört a pánik. A tengernagy, Szári Kenán pasa tehetetlennek bizonyult, a város védelmére egyetlen személy tett komoly lépéseket: a rettegett Szejdí Ahmed, aki éppen új állomáshelye, Szilisztra felé vonult. Jó helyzetfelismerését július 18-án tengernagyi kinevezéssel jutalmazták. Ennek ellenére augusztus elején elesett Limnosz is: a 91 Behrám kapuaga, Dzsadzsu Ibrahim aga (Turhán szultán kethüdája), Júszuf hazínedár aga, Hászodabasi Haszan aga, Sábán halífe és a felesége: Melekí hátún, Halidzsizáde defterdár, Haszan aga vámfelügyelő, Szálih aga, az arzenál vezetője, Musztafa aga főépítész, a janicsáraga és helyettese stb. 92 Abdülkadir Özcan: Boynuegri Mehmed Pa§a. In: TDVIA VI. Istanbul 1992. 316-317. 93 A tengeri vereség egyik oka mindenképpen az volt, hogy a fizetetten katonaság egyszerűen elhagyta a hajókat.
