Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
966 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS kult a tatárok és lengyel szövetségeseik számára. IV Mehmed Giráj novemberben már annak is örülhetett, hogy legalább Hmelnyickijjel különbékét tudott kötni. Mivel az 1655. évi zűrzavarok közepette a lengyelek éves ajándéka is „elmaradt”, a Moldva határán téli pihenőre vonuló kán a „kiesett” bevételeket a két vajdaságból és Erdélyből igyekezett kizsarolni.86 Az isztambuli hírek szerint a kán elődje, III. Iszlám Giráj is próbálkozott már ilyesmivel 1654 elején. A két vajdasággal most is könnyű dolga volt a tatároknak, Erdélybe azonban hiába küldött IV Mehmed Giráj és vezíre, Szefer Gázi is levelet. A fejedelem nem volt hajlandó sem a lengyeleknek el nem küldött segítség fejében, sem a kán elmaradt zsákmányáért fizetni nekik 30000 tallért, sem pedig mindezen túl a szultánnak havasalföldi vállalkozásával okozott „károkat” megtéríteni, vagy ennek fejében még évi 10000 aranyforinttal megemelni törökök „ajándékát”.87 1656 elején ennek a tatár fenyegetésnek az elhárítására kellett felhasználni a portai kapcsolatokat, ami az erdélyiek számára nem volt egyszerű feladat: azon kellett igyekezniük, hogy ne derüljön fény arra, valójában mennyire is félnek a tatároktól, és a Porta se kapjon a lehetőségen, ha már a tatárok elkezdték kikaparni a töröknek a gesztenyét. Az erdélyi fejedelem tehát megajándékozta a kán isztambuli „kiháját”, Szülejmán agát, és közben óvatosan mozgósította isztambuli jóakaróit is, akik 1656 nyaráig írogattak a kánnak Erdély védelmében. Emellett 1655 végén azzal a nem titkolt céllal, hogy esetleges krími uralkodóváltás esetén hálásabb támogatóra találjanak majd a Giráj-dinasztia tagjai között, a fejedelem elkezdte támogatni az 1644-ben leváltott és Rodoszra száműzött kalga, Feth Giráj Isztambulban nevelkedő fiát is.88 86 A lengyelországi Potopról: Gebei S.: Az erdélyi fejedelmek i. m. 152-160.; Kármán G.\ Erdélyi külpolitikai i. m. 302-310.; a kozák tatár megegyezésről: Gheorghe §tefan vajda levelei II. Rákóczi Györgyhöz, 1655 szept. 27. Veress EDocumente, i. m. 10. k. 299-300.; 1655. dec. 2. EÉKH I. 528.; Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 88. 87 Az 1654. év eleji tatár fenyegetőzésekről, adókövetelésekről: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 242. 58. j.; akkor azonban az erdélyiek újdonsült szövetségesei a lengyelek védelmükbe vették a kánnál a három országot: Müewszki, D.: Ellenségekből szövetségesek i. m. 58-59.; II. Rákóczi György levele Constantin §erbánhoz, 1656. márc. 17. MHHD 23. 332.; az 1655. év végén érkező tatár levelek tartalmát Georg Krauss így „interpretálta”: „20000 köböl búzát vagy [ennek megfelelő?] összeget kértek ... azt hozták fel ürügyül, hogy náluk nem termett gabona, és ha a fejedelem nem nyújt nekik segítséget, kénytelenek lesznek ínségükben a kenyér hiánya miatt másnál élés után nézni”, mire a fejedelem 7000 aranyat küldött volna Száva Mihállyal a kánnak, aki azonban ezt a kisebb összeget nem volt hajlandó elfogadni, mire a követ „szembefordult [a kánnal], romlásba döntvén ezzel a fejedelmet és az egész országot.” Krauss G.: Erdélyi krónika i. m. 237.; Szávát 1656 szeptemberében már valóban a kánhoz küldték; a moldvai vajda reakciója a tatár követelésekre: Gheorghe §tefan levelei II. Rákóczi Györgynek, 1655. dec. 15., 16., k. n. [december] EÉKH I. 532-536; II. Rákóczi György levele anyjához, 1656. jan. 10. MHHD 23. 498.; a moldvai vajda - aki pedig úgy vélekedett a tatárok zsarolásáról, hogy „...az ő természetek az, hogy az kitül mit elvehetnek, csak elveszik, telhetetlenek lévén”, világosan látta azt, hogy a fejedelem státusza nem engedheti meg a követelés teljesítését, mert Rákóczi „állapotja más” mint az övé, viszont ő természetesen Jószántából” fizetett, bár azt is elismerte, hogy „mivel ők hátunkon lévén, szabadok mit cselekedjenek velünk”: Gheorghe §tefan moldvai vajda levelei II. Rákóczi Györgyhöz, 1655. dec. 16., dec. [?] EÉKH I. 533., 535-536., 1656. k. n. EÉKH II. 78. 88 Az erdélyi diplomaták lépéseiről: Balogh Máté és Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1656. jan. 4., febr. 4., máj. 29. MHHD 23. 285., 309., 705.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1656. jan. 22., ápr. 26.
