Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
964 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS szembenézni a lázadók seregével, akik két éve még a kozákok jelenetős erőit is megfutamították. Ezért júniusban a lázadók ellen minden szomszédos hatalom mozgósítható hadai felvonultak. A teljes erdélyi és moldvai sereg mellé még egy kisebb tatár kontingens is érkezett a segítségükre - a győzelmet azonban végül Sopleánál az erdélyiek egyedül vívták ki június 26-án.81 Az erdélyi fejedelem azonban nem kívánt „országot venni” a Portának, hogy az jó pénzért túladhasson rajta valamelyik trónra ácsingózó trónkövetelőnek, így ragaszkodott Constantin §erbanhoz, aki ezután tulajdonképpen Rákóczi bábjaként uralta az országot. Bár Rákóczi kifejezetten tiltotta a katonaság kártételeit, a menekülő felkelők üldözése és az ország ezt követő „pacifikálása” során nem kis károk érték Havasalföldet. A visszahelyezett vajda népszerűtlen uralmát ezután kb. 1000 erdélyi katona vigyázta állandóan, akiknek az eltartása szintén Havasalföldet terhelte.82 Ezeket az információkat II. Rákóczi György politikai ellenfelei — Lupu hívei, sőt még a visszahelyezett havasalföldi vajda kapitihái is — igyekeztek minél inkább felnagyítani: „az országot Nsgod vitézi elprédálták, többé nem kaphat lábat, száz-ezer embernél többedmagával ment Nsgod, Stéphán vajda az Oláh országra”. A Porta már 1655. július 25. és augusztus 3. között tudatta az erdélyi fejedelemmel, hogy a szultán nem engedélyezi vállalkozását, hagyjon fel azzal. Csakhogy ezúttal is bebizonyosodott, a törökök valóban a „szerencse fiai”, mert az erdélyiek fellépését ugyan a korábbi egyértelmű török felkérések sem legitimálták 81 A szemények felkeléséről: Demény A Lídia - Demény Lajos - Nicolae Stoicescu: Ráscoala seimenilor seu ráscoalá populará? 1655, fara Románeacá. Bucuresti 1968. 297-300. (angol nyelvű összefoglaló.); Demény Lajos: Die Rolle des Soldatenelements in den Volksbewegungen des 17. Jahrhunderts. Der Charakter des Sejmen-Aufstandes in der Walachei im Jahre 1655. In: Aus der Geschichte der ostmitteleuropäischen Bauembewegungen im 16-17. Jahrhundert. Hrsg. Gusztáv Heckenast. Bp. 1977. 91-101.; újabban: Zahariuc, P: Gheorghe §tefan i. m. 79-83., vö. Kármán GErdélyi külpolitika ... i. m. 255-256.; Erdélyben sokáig mit sem tudtak a fejleményekről: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1655. márc. 12. Veress E.: Documente 10. k. 286-287; II. Rákóczi György levele Szijávus pasához, 1655. máj. EEKH I. 541-542.; Ibsír nagyvezímek a vajda megsegítésére szóló utasításáról: II. Rákóczi György levele Fazlí Ahmed szilisztrai pasához, 1658. jan. 8. EEKH n. 483.; II. Rákóczi György levele IV Mehmed szultánhoz, 1658. nov. MHHD 23. 640.; a vajda leváltásának szándékáról: Gheorghe §tefan levelei II. Rákóczi Györgyhöz, 1655. jún. 13. MHHD 23. 195., 1655. aug. 19. EÉKH I. 432.; Harsányi Nagy Jakab jelentései, 1655. június 14., 1655. július 22. TT 1889. 667-668., 670-671.; a biztonság kedvéért Constantin íjerban 40 erszény pénz küldött a török csausznak, „csak a végre, hogy ha arra találand szaladni, meg ne tréfálódjék”. Budai Péter jelentése, 1655. máj. 4. TT 1889. 665. 82 A hadjárat részletes leírása: Szalárdi J Siralmas magyar krónikája i. m. 337-341.; Zahariuc, R: Gheorghe §tefan i. m. 79-83., vö. Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 255-256.; a Habsburg rezidens úgy tudta, hogy 2000 erdélyi katona maradt a vajda mellett: uo. 19. j., Georg Krauss viszont csak 500 erdélyi és 600 német zsoldosról tud, akik mellé — vagy inkább a helyükre — 1657-ben a fejedelem 2000 partiumi hajdút küldött. Krauss G.\ Erdélyi krónika i. m. 237., 254.; II. Rákóczi György nagyon is igyekezett távol tartani a katonáit a túlkapásoktól: Boros János jelentése, 1655. aug. 4. EEKH I. 425.; §erbannal szemben a moldvai vajdának is komoly fenntartásai voltak: Boros János jelentése, 1655. aug. 4. EEKH I. 423.; Ugyan 1655 őszén Constantin §erban nagy összegért megvásárolta a maga számára a vajdaságot a „holtáig” terjedő időszakra (Budai Péter jelentése, 1655. nov. 16. EEKH I. 525.), 1655 végén már mégis ismét komoly „versenytárgyalás” folyt a vajdák posztjáért, a Portán úgy becsülték, hogy akár 800 erszény pénzt is kaphatnak a vajdaságokért: Harsányi Jakab jelentései 1655. nov. 18., 1656. jan. 22. MHHD 23. 271-272., 298.; de végül a regnáló uralkodók pénze a saját javukra döntött el az ügyet: Gheorghe §tefan levele II. Rákóczi Györgynek, 1656 eleje [márc.] EEKH II. 79.; 1656 nyarán azután új zászlót kaptak, és annak az árát is bevasalták rajtuk: Balogh Máté jelentése, 1656. júl. 29. MHHD. 23. 419.
