Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 961 utódlás eredményes megoldásával pedig végre mindkét román vajdaság baráti viszonyba került a fejedelemséggel. Isztambul: a birodalom lejtőre kerül (1654. október - 1656. március) Dervis Mehmed nagyvezír utódlásáról komoly vita alakult ki a meghatározó személyek között a Portán. A leköszönő nagyvezír a sejhüliszlámot arra kérte, hogy akadályozza meg a vele ellenséges viszonyban álló Kara Murád pasa kapudánnak történő jelölését. A hárem fekete agái és a válide — korábbi sikertelen együttműködésük tapasztalatai alapján — Szijávust nem kívánták újra hatalomba segíteni, Melek Ahmednek pedig valójában nem volt tábora. A választás így végül is I. Ahmed közel 50 éves leányának, Ajse szultánnak a jegyesére, Ibsír Musztafa pasára esett. Ibsír a nevezetes lázadó, Abaza Mehmed pasa unokaöccse volt, s rokonságban állt Melek Ahmed pasával is. Isztambulban alapvetően faragatlan vidéki figurának tartották, aki katonáival rettegésben tartotta a rábízott vidéket. Rangját is elsősorban azért kapta, hogy ne lázadjon fel ismét a kormányzat ellen. O maga is tisztában volt vele, hogy mennyire veszélyes számára a főváros, ezért bár már 1654 októberében megkapta a nagyvezíri pecsétet, a lehető legtovább halogatta a bevonulást, így megérkezéséig rokona, Melek Ahmed intézte az ügyeket Isztambulban. A kialakult helyzetet Morali Musztafa defterdár igyekezett a saját javára fordítani: a hárem fekete agáinak támogatásával nagyvezíri címre tört. A helyzetet világosan felismerő Kara Murád tengernagy — jóllehet Ibsír ellenlábasa volt — megakadályozta az akciót, mert egy újabb nagy anatóliai felkelés kirobbanásától tartott. Az egykori janicsáraga komoly személyes kockázatot vállalt: a szerájban megpróbálták meggyilkolni, csak személyes képességeinek köszönhette, hogy túlélte a merényletet. Ibsír végül 1655 februárjában vonult be a fővárosba, ahol feleségül vette Ajse szultánt, majd nekilátott a rendteremtésnek. Első lépésben veszélyes ellenlábasát, Morali Musztafát végeztette ki pártfogóival egyetemben. Helyettesét, Melek Ahmedet, rövid úton messze keletre, Vanba száműzte, mert úgy gondolta, hogy túlságosan is megmelegedett az irányítói pozícióban. Legjelentősebb riválisának, Kara Murád tengernagynak megparancsolta, hogy fusson ki a flottával. Hátországát azzal biztosította, hogy bizalmi embereit (Szejdí Ahmed, Tajjárzáde Ahmed és Kurd Mehmed pasákat) kinevezte az anatóliai tartományok élére. A portai alakulatok ellensúlyozására pedig nagyszámú anatóliai szpáhit rendelt a fővárosba, akik Üszküdárban telepedtek le. Kara Murád a flotta felszerelése helyett azonban inkább felkelést készített elő: az Ibsírrel is egyre elégedetlenebb anatóliai szpáhikat igyekezett eltávolítani a nagyvezírtől, megnyerte az egyik korábbi janicsáragát, a tönkretett adóbérlőknek kárpótlást ígér, s tárgyalt Turhán válide embereivel is. 1655 májusában azután a tengernagy a háttérből felkelést robbantott ki a fővárosban: a lázadók Ibsír és az őt támogató sejhüliszlám eltávolítását követelték, palotáikat kifosztották. A szultán engedett a nyomásnak, mindkettejüket letették (Ipsírt kivégezték), szerájbeli támogatóikat száműzték. Nagyvezírré Kara Murádot,
