Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 959 már Isztambulban, Dogandzsí Júszuf vezír feleségének, Atike szultánnak a palotájában élt, és feltűnően jó kapcsolatokat ápolt az értelmiségi körökkel. Az erdélyi jelentésekben többnyire csak „Minnyeként” említett férfiú segítségével azután a törökül már jól tudó Harsányi Nagy Jakabnak több további magas rangú oszmán főembert is sikerült az erdélyiek Jóakarójává” tennie.72 1654-ből és 1655-ből több olyan portai jelentés is előkerült, amelyekből fő vonalaiban rekonstruálni lehet az erdélyiek 1654-ben még meglévő régi és kialakulóban lévő új kapcsolati körét is. 1654 tavaszán az erdélyi kapitiha még csak Zülfikár agának, az aga idősebbik fiának, Mehmed cselebinek és vejének, Elcsi Haszan agának, valamint az erdélyi ügyekben rendszeresen eljáró Hüszejn csausz anyjának fizetett szolgálataiért. A kapitiha Zülfikár és Haszan esetében további „kedveskedéseket” is jónak látott volna, mert azok sok addigi „praebendájuktól” elestek Lupu bukásával. 1654 júliusában pedig Uzun Ali agát, I. Rákóczi György régi támogatóját is igyekeztek ismét megnyerni maguknak, aki addigra a krími kán „érdekképviselőjévé” vált a Portán, és ekkor már meglehetősen tartózkodóan viselkedett velük szemben.73 Az 1654 nyarán fellelt új jóakarók közé tartozott viszont Mihnea „házigazdája”, az ifjabb Júszuf pasa - aki ugyan úgy tűnik, hogy nem játszott még „különösebb” szerepet ezekben az években, de 1652 óta tagja volt a szultáni dívánnak, így első kézből tudta tájékoztatni az erdélyieket az ott történtekről, és természetesen bejárása volt az összes magasabb méltósághoz is. Rajta kívül sikerült megnyerni a próféta leszármazottainak közösségét vezető nakíbot, Zej-72 A téma új és alapos feldolgozása: Kármán G.: Egy közép-európai Odüsszeia i. m. 90-93.; Harsányi körének kiépüléséről: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1654. júl. 7. MHHD 23. 146.; Thordai Ferenc jelentése, 1654. júl. 7. MHHD 23. 148.; Harsányi legfontosabb kapcsolatáról, a későbbi havasalföldi vajdáról, Mihneáról: Kármán Gábor: Mihnea támogatói: Egy havasalföldi trónkövetelő kapcsolathálója Konstantinápolyban 1654-1657. Megjelent: Korall 50. 2012. 7-29.; Egyelőre nem tudjuk, hogy ki lehetett Harsányi tanítója, de bizonyára a nagy tudású értelmiségiek közé tartozhatott, mert ez idő tájt a későbbi szultáni főtolmács, Panajótisz Nikúsziosz is nála tanult: Thordai Ferenc jelentése, 1654. máj. 19. EÉKH I. 348.; az 1656 tavaszán majd hivatalba kerülő sejhüliszlámot, Hodzsazáde Meszúd efendit Harsányi egyenesen a barátjának nevezte: Harsányt Nagy Jakab jelentése, 1656. márc. 23. MHHD 23. 344. 73 Zülfikár aga ekkoriban már a fejedelem egyik fogadott „atyja” volt: Zülfikár aga levele II. Rákcózi Györgynek, 1651. szept. 11. MHHD 23. 117.; II. Rákóczi György levele Zülfikárhoz, 1656. szept. 19. MHHD 23. 468.; Thordai Ferenc jelentései, 1654. márc. 21. MHHD 23. 136., 1654. máj. 19., máj. 28. EÉKH I. 348., 350-351., 1654. júl. 7. MHHD 23. 148.; Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. máj. 23. EÉH I. 544.; Hüszejn csauszról: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. márc. 19. TT 1889. 660-661.; Várady István jelentése, 1655. aug. 19. EÉKH I. 551.; Uzun Ali aga amellett, hogy a krími kán és román vajdák ügyeinek „képviseletével” foglalkozott, ekkor még „hivatalosan” az erdélyiek Jóakarójának” számított, valójában azonban egyre távolságtartóbban viselkedett velük, az ajándékukat sem fogadta már el: Thordai Ferenc jelenetései, 1654. máj. 13.,1654. júl. 7. MHHD 23. 143., 148-149. 1654. júl. 14. EOE XI. 186.; Gheorghe fjtefan vajda kapitihájának levele - amelyben egyszer „Uzunal bej’-ként említi Uzun Ali agát (k. n. [1654 nyár] EÉKH I. 323.), máskor pedig „Albeiként” (a moldvai kapitihák jelentése, 1656. jan. 23. EÉKH II. 214r-216.); Az azonban most sem volt kétséges, hogy Zülfikárban hiba lenne teljesen megbízni az erdélyieknek: idősebbik fiát és az Erdélyi Házból az aga szomszédságába költöző Romoz Jánost is felhasználták titkai kifnrkészésére, s hamar ki is derült, hogy nem csak, hogy kapcsolatban áll a Konstantinápolyba érkező bukott moldvai vajdával, hanem tevőleges szerepet is vállal ügyének előmozdításában: Thordai Ferenc jelentései 1654. máj. 28. EÉKH I. 350-351. Romoz János levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1654. júl. 20. MHHD 23. 152-153.
