Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
958 Időközben Havasalföldön 1654. április 19-én meghalt Mátéi Basarab vajda, így húszévnyi viszonylagos stabilitás után ténylegesen terítékre került a havasalföldi trónutódlás ügye. A vajdaságokért azonban már Lupu bukásakor, 1653-ban megindult a tülekedés. Az év nyarán katonalázadás tört ki Mátéi vajda udvarában, s az év őszén Szijávus szilisztrai pasa táborában is feltűnt egy új havasalföldi trónkövetelő. így Mátéi vajda folyamatosan az erdélyiek segítségét sürgette. Az év végén pedig Bécsből a kozákok közé érkezett Vitéz Mihály vajda unokája, Mihai Pátra§cu is, hogy a segítségükkel szerezze meg magának a havasalföldi trónt. Mellettük az Isztambulban élő „vajdafiak” is akcióba lendültek az áhított trónok valamelyikének megszerzése érdekében. így az ország stabilitása szempontjából megnyugtató lehetett, hogy mégis Mátéi vajda „forgatókönyve” valósult meg, s Havasalföldön a bojárok maguk közül választották meg utódát, Radu §erban vajda (1602-1610, 1611) törvénytelen fia, Constantin §erban személyében, akinek uralmát 1654 májusában a Portán is sikerült elfogadtatni.70 Habár II. Rákóczi Györgynek eredetileg talán Diicul Bicescu maré spatar személyében más jelöltje is volt Havasalföld trónjára, Constantin §erban sem volt ismeretlen vagy idegen az erdélyi politikusok előtt: 1644-ben ugyanis ő vezette az I. Rákóczi György mellé rendelt havasalföldi segélyhadakat a magyarországi hadjáratra. 1654 májusában a fejedelem kapitihája, Thordai Ferenc titokban az erdélyiek Jóakaróival” együtt már mindenesetre biztosan az ő megerősítése érdekében dolgozott a Portán.71 1654 nyarán vált először érezhetővé az erdélyi követjelentésekben, hogy Harsányi Nagy Jakab török deák révén egy új kapcsolati hálót sikerült kiépíteni az Erdélyi Ház körül. Harsányi valószínűleg „oszmanisztikai” tanulmányai során került kapcsolatba Mihnea havasalföldi trónkövetelővel, aki ekkoriban B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS 1870. 429^430.; ismeretlen levele k. n. [1654. nyara] TMÁO III. Pest 1870. 432-435.; későbbi próbálkozásairól: §erban, CVasile Lupu i. m. 217-218., Kármán GEgy közép-európai Odüsszeia i. m. 77., 82-83.; az erdélyi diplomaták már-már paranoiába hajló igyekezettel figyelték Lupu tevékenységének nyomait: Harsányi Nagy Jakab jelentése, 1655. aug. 10. EÉKH I. 552.; Gheorghe §tefan levelei II. Rákóczi Györgynek, 1656. április 13. Jakó Klára-. Die ungarischsprachige Korrespondenz der Woiwoden und obersten Amststräger in der Moldau und der Walachei. Ungarn-Jahrbuch 27. (2004) 225., 1655. dec. 15. EÉKH I. 530. 70 II. Rákóczi György levele Pálfíy Pál nádorhoz, 1653. jún. 21. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 261-262.; Mátéi Basarab levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1653. aug. 30. Veress EDocumente i. m. 10. k. 269.; II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. szept. 12. MHHD 24. 472.; Mihai Pátra§curól legutóbb Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 253-254.; Thordai Ferenc jelentése, 1654. máj. 2. TT 1889. 489.; a vajdafi előtörténetéről: Manfred Stoy. Rumänische Fürsten im frühneuzeitlichen Wien. Jahrbuch des Vereins für Geschichte der Stadt Wien 46. (1990) 166-167.; a Rákócziak levelezésében tavasszal még egy „Jusuff” nevű pasa „vajdasága” is szóba került: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. máj. 17. MHHD 24. 455.; az új vajda megválasztásáról és a trónkövetelők esélyeiről: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1654. ápr. 24. MHHD 24. 483^484.; Thordai Ferenc jelentése, 1654. máj. 13. MHHD 23. 141-143. 71 „Constantáit az mint levelemben Nsgodnak megírtam, comfírmálták, mindenek jóakarói voltának; Nsgod felől nem volt senkitül semmi emlékezet, mivel igen titkoson forgolódtam mellettek Nsgod jóakarói előtt” Thordai Ferenc jelentései, 1654. máj. 19., 1654. máj. 28. EÉKH I. 348., 351.; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 254-255.; Az erdélyi diplomáciának hagyományosan még a látszatát is kerülnie kellett, hogy megpróbálna beleavatkozni a vajdaságokban a trónutódlásba, mert „mi csak bonthatunk kegyelmes uram - írta Szalánczi István I. Rákóczi Györgynek - de vajdát nem nevezhetünk.” 1632. júl. 18. Beke-Barabás, 36-37.
