Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
957 Ebből az időszakból csupán a fejedelem három levele és Sebesi Ferenc egyetlen jelentése ismert, ám még ezekből is kitűnik — s ezt a konstantinápolyi Habsburg rezidens információi is megerősítik —, hogy milyen hűvös, mondhatni mármár ellenséges viszony alakult ki Dervis Mehmed nagyvezír és az erdélyi fejedelem között, habár az a Portán több levélben is igyekezett indokolni cselekedetei jogosságát, igaz, megfelelő anyagi „alátámasztás” hiányában vajmi kevés sikerrel.67 Ráadásul Lupu elfogatásával a moldvai vajdaság ügye sem került nyugvópontra. Bár 1653 júliusának végén a Porta végre elismerte Gheorghe §tefant moldvai vajdának, Lupu még mindig számottevő tényező maradt a térség politikájában. II. Rákóczi György diplomatái moldvai és havasalföldi szövetségeseikkel együtt azon dolgoztak, hogy a tatárok vagy adják ki nekik, vagy végezzenek Lupuval. Bármennyire is hajlott azonban a kán és vezíre —jókora bahsis reményében — erre a megoldásra, mivel mégiscsak a nagyvezír egy rokonáról volt szó, állítólag Sirin bég megakadályozta ezt a lépést. Sőt, Dervis Mehmed nagyvezír végül azt is el tudta érni, hogy 1654 júniusában a kán kiadja a Portának az értékes túszt.68 A bukott moldvai vajda fogadtatása a birodalmi fővárosban igen ambivalens volt. A „görögök” ünnepelték, pártfogója, a nagyvezír pedig elérte, hogy a szultán audiencián fogadja, ott azonban IV Mehmed alaposan leteremtette Luput, s az erdélyiek és a román vajdaságok régi .jóakarója”, Uzun Ali aga is azzal „biztatta”, hogy úgy fog járni Isztambulban, mint „Barnaczki” (azaz Miron Barnowski-Mohyla), az a lengyel származású moldvai vajda, akit 1633-ben kivégeztek Isztambulban. Lupu azonban szerencsésen „túlélte” ezt a nehéz időszakot. Sőt, aligha lehetett kétséges, hogy legendás vagyona és kiváló kapcsolatai segítségével, valamint a kozákok nem szűnő támogatásával ezután is a hatalom visszaszerzésén fog munkálkodni. így havasalföldi és moldvai szövetségeseikkel együtt az erdélyi diplomácia egyik legfontosabb isztambuli feladatává ennek megakadályozása vált, a portai személyiségek megítélésében pedig döntő jelentőségűnek tűnt, hogy „Lupu-pártiak” vagy sem. A sors kezdetben az erdélyiek kezére játszott: Lupu pártfogója, Dervis Mehmed nagyvezír betegsége miatt 1654 őszén kénytelen volt visszavonulni posztjáról - a vajda azonban több-kevesebb sikerrel sorra megkörnyékezte később utódait is.69 II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 67 Sebesi Ferenc jelentése, 1653. szept. 14. MHHD 23. 125-131.; II. Rákóczi György levelei a nagyvezírnek, 1653. máj. 23.; és 1653. máj. 30. MLN OL W 3584 tekercs, ÖStA HHSta Turcica, Karton 126. Fase. 62/b. Konv. D. 1653 Jänner-Juni; Rákóczi állítólag számon kérte a Porta magatartásának változását: Kármán GErdélyi külpolitika i. m. 240.; a nagyvezír viszont nehezményezte, hogy „más országokból, kik nem adóznak, ajándékok által megismerkedtek vele, melyek nem tartozának, de nagyságod az országgal együtt az portától függvén, meg nem látogató” és a vajdacsere is „fegyver által, nem adom által menne végben” L. Sebesi szeptember 14-i jelentését. 68 „az kapikiha nem írja maga, belső emberek hogy akarják, Szijávus pasanak indulás felől parancsoltak volna, hanem ha az Vezér latorsága, Porta híre nélkül császár ugyan §tefan vajdának adta az vajdaságot, el kell az vezír életének fogyni” II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1653. szept. 3. MLN OL, E 190, Archívum familiae Rákóczi, Nr. 7002. Az adatot Kármán Gábortól kaptuk, amit ez úton is köszönünk neki.; a krími vezérek közötti ellentétekről: Thordai Ferenc jelentése, 1654. júl. 7. MHHD 23. 148. 69 Lupu isztambuli fogadtatásáról: Thordai Ferenc jelentése, 1654. jún. 22. EOE XI. 185-186.; „Pervul” és „Sztoja” kapitiha levele Constantin Serbán vajdához, 1654. jún. 26. TMAO III. Pest
