Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
956 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS moldvai vajda Jóakarója” vált portai körökben. így Isztambulban egyfajta patthelyzet alakult ki a moldvai ügyekben, mindenki a végkifejletre várt.64 Mivel a Porta nem tudott volna érdemben, azaz fegyverrel beavatkozni a moldvai viszályba, a kozákok pedig időközben az egyesült erdélyi-lengyel hadseregtől ismét súlyos vereséget szenvedtek Suceavánál — a harcban még a hetman fia, Lupu veje is elesett —-, a döntés végül a birodalom északi határvidékének ügyeiben meghatározó súlyú krími kán kezébe került. (Hivatalosan Hmenyickij diplomatái sem Isztambulban, sem pedig Gyulafehérvárott nem álltak ki nyíltan a Lupuval kötött szövetség mellett.) A hetman és III. Iszlám Giráj pedig inkább az ellenük vonuló lengyel király ellen koncentrálta erőit, és a suceavai vereség után visszarendelte Moldva határáról az ostromlott várban rekedt vajdáné segítségére siető hadakat, köztük a Sirin-sógor tatárjait is. Lupu jövője ezzel eldőlni látszott: Hmelnyickij hetmant az erő pozíciójából tárgyaló kán hamarosan a menekült vajda átadására is rákényszerítette.65 Döntését a Lupuért várható, illetve a tőle kizsarolható súlyos váltságdíj mellett az is jelentősen motiválhatta, hogy 1653 nyarán a cár pozitív válasza után már az utolsó szakaszukba léptek az ukrajnai kozákok és — a krímit tatárok ősellenségének számító — moszkvai uralkodó, Alekszej Mihajlovics között folyó tárgyalások a kozákok „befogadásáról” a cár birodalmába. A kán így egyre kevésbé volt érdekelt a Hmelnyickij família hatalmi törekvéseinek támogatásában, ami 1653 őszén az egyesült lengyel-erdélyi-moldvai erők elleni fellépés csökkenő intenzitásában, majd a lengyelekkel kötött újabb különalkuban is megmutatkozott. II. Rákóczi György ekkoriban még nem érzékelhette teljességében a rettegett tatárok egyre nehezebbé váló külpolitikai helyzetét, csupán azon csodálkozott, hogy „Tatár Chám is egy atyjafiát küldte Stefán vaida mellé bizonyos számú tatárral, csudás dolog, az lengyel ellen az kozákot segíti, Stefán vajda mellett meg kozák ellen vagyon.”66 64 Milewszki, D:. Between a Magnate a Cossack i. m. 56. 48. j.; II. Rákóczi György levele Pálffy Pál nádorhoz Gheorghe § te fán beiktatásáról, 1653. aug. 12. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 268.; a Porta „megdolgozását” Gheorghe §tefan érdekében a havasalföldi kapitihák vállalták magukra: Sebesi Ferenc jelentése, 1653. szept. 14. MHHD 23. 130.; Gheorghe §tefan levele II. Rákóczi Györgyhöz az előző évi portai ajándékokról, 1654. júl. 18. Veress E.\ Documente i. m. 10. k. 283-284.; a császár hodzsájához fűződő kapcsolatról: Thordai Ferenc jelentése, 1654. júl. 23. EEKH I. 356. 65 Az erdélyiek már csak akkor vetettek be újabb friss csapatokat a moldvai harcokba 1653 őszén, amikor megbizonyosodtak róla, hogy sem a budai pasa részéről, sem a Portáról nem fenyegeti őket már veszély: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. szept. 15. MHHD 24. 473.; Gebei S.: II. Rákóczi György i. m. 56-57.; a Suceava felmentésére siető krími sereget állítólag Lupu tatár sógora vezette, akinek nevét azonban többféle — az is lehetséges, hogy rontott alakban — adják meg a források: Sirim bej, illetve Serif bej: §erban, C.: Vasile Lupu i. m. 211. 99., akit O. V Iermolenko egy 1952-ben megjelent tanulmánya nyomán Laiysa Pritsak még a kalga titulussal is illetett: Larysa Pritsak: A Letter of 1656 from the Former Hospodar of Moldova Vasile Lupu to Tsar Aleksei Mikhailovich. Harvard Ukrainian Studies 23. (1999: 3-4. sz.) 135.; II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1653. szept. 21. MHHD 24. 474. Ivanics Mária: Die Sirin. Abstammung und Aufstieg einer Sippe in der Steppe, In: Meinolf Arens, Denise Klein (szerk.) The Crimean Khanate between East and West (15th-18th Century). Wiesbaden: Otto Harrassowitz, 2012. 27-44. 66 A tatár fogságról: §erban, C.: Vasile Lupu i. m. 213-215.; Lupu tatár fogságba kerülése új „lehetőségeket” nyitott a szövetségesek számára: Gheorghe §tefan levele Kemény Jánoshoz, 1653. nov. 16. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 273-274.; II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. szept. 1. MHHD 24. 472.; II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. nov. 8. 15. MHHD 24. 476., a további fejleményekről: uo. 478.; a lengyel-tatár alkuról: Abdurrahman Abdl, i. m. 45-50.
