Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
953 leges lépéseiről is tudunk - például némi ajándékkal .jóakarójukká” tették a kán Isztambulban tartózkodó vezető diplomatáját, Szülejmán agát.58 1653 elején II. Rákóczi György a Porta hallgatólagos támogatásával tehát nagyon is valós moldvai elégedetlenségre támaszkodva vágott bele Vasile Lupu moldvai vajda megbuktatásába. Az eredeti elképzelés az lehetett, hogy „hagyományos” módon, az Oszmán Birodalom keretei között „rendezik” majd a moldvai problémát. Ez azonban Erdély részéről még így is meglehetősen merész lépés volt, mivel sem a kozákok, sem pedig a Krími Kánság és a Rzeczpospolita további viselkedése nem volt teljes bizonyossággal kiszámítható.59 II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI Isztambul: másfél év viszonylagos béke (1653. március - 1654. október) 1653 tavaszán Tarhondzsu Ahmed nagyvezírt kivégezték. Utódja a flotta parancsnoka, a kaukázusi (cserkesz) Dervis Mehmed lett, akit elsősorban a hárem nemrég kinevezett agája, Behrám — s rajta keresztül minden bizonnyal Turhán szultán — támogatott.60 Mehmed származása ellenére nem az abazákkal működött együtt, hanem mentora, az albán Tabanijasszi Mehmed pasa korábbi nagyvezír vonalát követte. A politikai palettán való elhelyezkedését valószínűleg erősítette az a tény is, hogy bár kezdetben nagyon nem volt ínyére, unokahúga révén rokonságba került Vasile Lupu moldvai vajdával. A legégetőbb probléma számára is a kincstár állapotának a rendezése volt, amelyet vagyonelkobzásokkal kívánt megoldani.61 Látványosan szakított elődje pénzügyi politikájával, s az ezt fémjelző defterdárt, Zurnazen Musztafát eltávolította, akinek alig egy hónappal egykori főnöke meggyilkolása után Temesvárra kellett távoznia. Helyére a nagyvezír a törtető — de Szülejmán egykori háremaga által erősen támogatott — Morali Musztafa efendit nevezte ki. Az új defterdár előbb pasai címet, majd vezíri 68 Pávai Tamás levele II. Rákóczi Györgynek, 1652. jún. 6. MHHD 23. 99.; a Krímből állítólag olyan hír jött, ha módjuk volna rá, ismét megtámadnák Moldvát: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. márc. 13. MHHD 24. 450.; a tatárok neheztelésének egyik oka az volt, hogy Vasile Lupu 1652 nyarán állítólag segített megszökni a Krímből a kán lengyel foglyainak: Milewszki, DBetween a Magnate a Cossack i. m. 59.; „Az lengyelek, az kik el szabadultának, mintegy hatig valók voltának fő rendek. Egyik az Potoczki fia, másik az Kalinovski unokája s többek” Mátéi Basarab levele Kemény Jánoshoz, 1652. júl. 27. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 247-248.; Boldvai Márton jelentése, 1651. aug. 3. EEKH I. 242.; Ha nagy nehézségek és sok bonyodalom árán is, de végül tényleg Kemény verziója valósult meg: Kemény János vótuma, 1652. EEKH I. 244-245.; Sebesi Ferenc jelentése, 1653. szept. 14. MHHD 23. 127. 59 Az ukrajnai kozákok kancellárja, Vihovszkij állítólag még jelezte is az erdélyieknek, hogy Lupu ellenük szervezkedik a kozákoknál: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. márc. 13. MHHD 24. 450.; a krími tatárok Lupuval szembeni támadó szándékáról: uo.; a fejedelem 1653 tavaszán azt állította anyjának, hogy eredetileg nem számítottak a kozákok beavatkozására: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannához, 1653. máj. 4. MHHD 24. 452-453.; lehetséges, hogy azt feltételezték, hogy a tatárok majd képesek lesznek visszatartani a kozákokat a beavatkozástól, amire később valóban történt próbálkozás: II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1653. máj. 20. MHHD 24. 455.; a Rzeczpospolita bizonytalan viselkedéséről: Milewszki, D.\ Ellenségekből szövetségesek i. m. 45—47; a moldvai ellenzékről: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 237-238.; Zahariuc, P: Gheorghe §tefan i. m. 71-72. 60 Az erdélyi követek szerint Behrám Dervis Mehmednek „főbarátja volt”. MHHD 23. 311. 61 És rögtön kivégeztette az egyiptomi pasát, Hádim Abdurrahmánt, aki nagyvezír akart lenni. Özkasap H. N: i. m. 14.
