Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
952 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS A velencei háborúval és a birodalom belső gondjaival elfoglalt nagyvezír mellett a másik említett szereplő, a krími kán, III. Iszlám Giráj sem számított éppen a moldvai vajda „nagy” barátjának. Az egykor hosszú lengyel fogságot szenvedett uralkodó nem szívlelte Lupu lengyel-pártiságát, és korábban már tevőlegesen is fellépett Moldva ellen: egy 1649. évi incidens megtorlásaként — amelyben moldvai katonák elvették egy hazatérő tatár csapat zsákmányát —, 1650 nyarán a tatárok, majd a velük szövetséges kozákok is elözönlötték és gyakorlatilag kirabolták a vajdaságot. Moldva történetének egyik legsúlyosabb „tatárjárását” volt kénytelen elszenvedni, amely alaposan aláásta Lupu uralmának hazai támogatottságát is. A vajda ráadásul kénytelen volt még 200000 tallért is kifizetni a két támadó hatalomnak. Ez az esemény természetesen az uralkodót is arra sarkallta, hogy pártfogókat keressen a folyamatos tatár fenyegetés ellen.57 Talán nem teljesen véletlen egybeesés, hogy Mátéi Basarab havasalföldi vajda épp 1650-ben tűntetett II. Rákóczi György előtt Havasalföld és a krími tatárok szövetségével. Akkor, amikor Bahcsiszarájban az említett III. Iszlám Giráj kán (1644-1654) személyében éppen egy olyan uralkodó ült a trónon, akit — miután kalgaként 1641-ben a Porta leváltatta és Rodoszra száműzte — éppen Mátéi Basarab támogatott nagy nyomorában. Ráadásul 1652-ben Vasile Lupu ismét megsértette a kán „érzékenységét”, ám akkor nem tűnt lehetségesnek, hogy a tatárok „kozák segítség nélkül megkerülgetnék” a vajdát, mivel a kán erői le voltak kötve a lengyelországi hadszíntéren. Kemény János azonban az év vége felé már úgy vélte, hogy a Porta engedelmével egy közös erdélyi-krími tatár akcióval „felhajthatnák” és fogságba ejthetnék Lupu vajdát. 1653-ből pedig az erdélyiek ténylui Vasile Lupu (O scrisoare ineditá). Revista Istoricá 12. (1926: 1. sz.) 98-103.; Tarhondzsu Ahmed, mint Músza budai pasa kihája: Boldvai Márton jelentése, 1652. aug. 3. EÉKH I. 242.; őt pedig az erdélyiek régről ismerték is, fizették is: Rácz István jelentése, 1644. máj. 3. Beke-Barabás, 691.; a nagyvezír és Mátéi vajda régi barátságáról: Hurmuzaki, E.: Fragmente i. m. 176. 57 Az 1650. évi tatár támadásról és annak „indoklásáról”: §erban, C.: Vasile Lupu i. m. 155-157.; Krauss, GErdélyi krónika i. m. 197.; III. Iszlám Giráj 1629 és 1637 között lengyel fogságban volt, majd Bahadir Giráj kán mellett 1637-től a kalga tisztségét töltötte be, akivel együtt erősen lengyel-ellenes pohtikát folytattak, mígnem a kán halála után 1641-ben Rodoszra száműzték, ahonnan vezírének, Szefer Gázinak a szeráj agáihoz fűződő jó kapcsolatainak köszönhetően 1644-ben sikerült lengyelbarátként ismert testvére, IV Mehmed Giráj helyére kánként visszajutnia a Krímbe: Dariusz Kolodziejczyk -. The Crimean Khanate and Poland-Lithuania. International Diplomacy on the European Periphery (15th-18th Century). A Study of Peace Treaties Followed by Annotated Documents. Leiden-Boston 2011. 139-140., 148-155.; Petronel Zahariuc véleményével szemben semmilyenjei nem utal rá, hogy a Rákócziaknak bármi köze lett volna az 1650. évi tatár és kozák invázióhoz: Zahariuc, P.\ Gheorghe íjtefan i. m. 66., vö. Milewszki, D.: Ellenségekből szövetségesek i. m. 18-19., sőt az események félelmet keltettek a Rákóczi famíliában: Rákóczi Zsigmond és Lorántffy Zsuzsanna levelezése 1650 szeptemberében, TT 1890. 447-450., ráadásul a támadásnak majdnem áldozatául esett egy Moldván átutazni kívánó erdélyi követség is: Krauss, G.: Erdélyi krónika i. m. 197.; a feltevésnek az is ellentmond, hogy a tatár és kozák inváziók hatására a vajda rövid időre épp Erdélyhez kezdett ismét közeledni: II. Rákóczi György levele Kemény Jánoshoz, 1651. dec. 15. Veress E.: Documente i. m. 10. k. 235-236.; Kemény János levele II. Rákóczi György, 1651. jan. 26. BUBFS VIII. 34.; Zahariuc, P: Gheorghe §tefan i m. 67-68.: a vajdának a krími tatároktól való félelme igen komoly lehetett, mert 1652-ben leányának Hmelnyickij fiával kötött esküvője után velük szemben a kozákok védelmet várta: Milewszki, D.\ Between a Magnate a Cossack i. m. 59.
