Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
951 Egy 1652 őszén Pálffy Pál nádornak írt névtelen jelentés szerint szóba került egy Lupu-ellenes erdélyi-havasalföldi koalíció terve, és ősszel már Erdélyben komolyan fegyverkezni kezdtek a fenyegetett Havasalföld megsegítésére. Az erdélyi fejedelemmel ellentétben azonban az idős Mátéi vajda nem hitt abban, hogy olyan komoly veszély fenyegetné Vasile Lupu részéről, amely miatt érdemes lenne a Portán lépéseket tenni az utódlása biztosítása érdekében. Mindenesetre Kemény János 1652 végén abban reménykedett, hogy egy portai paranccsal esetleg Havasalföld erejét is mozgósítani lehetne Lupu megbuktatására.* 54 Mindebből világosan kitűnik, hogy az erdélyiek számára a moldvai trón körül folyó játszmában is a Porta volt a kulcsszereplő. Kemény János 1653 elején még azt remélte, hogy a kapitihák el tudják majd érni, hogy „parancsoljanak mind szilisztrei, temesvári, boszniai és több pasáknak s az budai vezérnek is, vigyázzanak, és Nsgdl együt gondot viseljenek”. Nem sokkal később pedig II. Rákóczi György azt állította Lorántffy Zsuzsannának, hogy a moldvai vajda kegyvesztett lett mind a Krími Kánságban, mind az Oszmán Birodalomban, sőt „kínált is két versent is az porta minket az reámenetellel [azaz Lupu megtámadásával] im csak tavaly is; de mivel féltünk, titokban nem leszen, más az, szokásban is kezdenék venni, nem cselekedtük; ily állapatjában penig az porta, mint most vagyon, azon nem igen fog megindulni [nem tiltakozni, nem áll ellene], azonkívül is maga is megcselekedné, ha módját ejthetné, mint im most is az második díván ülő vezér [Júszuf pasa?] megizente, ha különben nem is, de etetéssel azon vannak, elveszessék [Luput].”55 Ezek mögött az ajánlatok mögött valószínűleg az 1652 júniusában kinevezett Tarhondzsu Ahmed nagyvezírt kell keresnünk, aki pályafutása korábbi szakaszában az erdélyiek egyik legfontosabb pártfogójának, Músza vezírpasának a kethüdájaként működött. Az új nagyvezír pedig minden bizonnyal tovább vitte egykori pártfogója politikai preferenciáit és kapcsolati hálóját: például az isztambuli Habsburg rezidens szerint régi baráti kapcsolatokat ápolt Lupu örök „ellenlábasával”, Mátéi havasalföldi vajdával.56 II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI kóczi Zsigmond levele II. Rákóczi Györgynek, 1652. jan. 12. TT 1891. 232.; Lupu szándékairól: Jósika Farkas jelentése, 1650. febr. 4. EÉKH I. 146-147. 54 Milewszki, D.\ Ellenségekből szövetségesek i. m. 43.; vö. Zahariuc P.: Gheorghe §tefan i. m. 68.; az utódlás kérdésében elég egyértelmű volt Mátéi vajda véleménye: „Mostani császár gyermek, s az mellette levők is igen elaprósodtanak, s ha szintén mit végben fognak vinni is, állandó nem lehetne, változván naponként az köztök lévő tisztek is; [...] hát mostani elaprósodván mit tudnának végben vinni? Az mi költséget arra vesztegetnének haszontalanul, javaljuk inkább azt más derekasabb szükségre fordítani” Pávai Tamás levele II. Rákóczi Györgynek, 1652. jún. 6. MHHD 23. 101.; a további fejleményekről: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 237.; Kemény János vótuma, 1652. EÉKH I. 245. 55 Kemény János memoriáléja, 1653. eleje TT 1889. 159. II. Rákóczi György levele Lorántffy Zsuzsannának, 1653. márc. 13. MHHD 24. 450-451.; vö. Zahariuc, P: Gheorghe §tefan i. m. 69. 56 A bosnyák származású budai vezír, Músza (Géuay A.: Budai pasák i. m. 31.) és az albán származású Tabanijasszi Mehmed (Gévay A.: Budai pasák i. m. 33-34.) ellentétéről: Szalánczi István jelentése, 1633. márc. 7. Szilágyi S.\ Levelek és okiratok i. m. 90.; Mehmed nagyvezír neveztette ki 1634-ben a moldvai kapitihát, Lupu Cocit Moldva vajdájának, akiről úgy tudták, hogy ellenséges viszonyban volt Mátéi vajdával: Eudoxius Hurmuzaki, von Freiherr-, Fragmente zur Geschichte der Rumänen. Bucuresci 1884. 3. k. 113., s éppen Lupu 1639. évi sikertelen havasalföldi hadjárata okozta végül a halálát: Constantin C. Giurescu,: Uciderea vizirului Mohammed Tabáni Buiuc, sprijinitorul
