Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
950 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS sítése végett. A két vajda azonban a krími kánhoz, III. Iszlám Girájhoz (1644- 1654) fordult segítségért, akinek befolyása révén időlegesen sikerült is ezt a kellemetlen követelést elhárítani. A tekintélyét csorbító akciót viszont a nagyvezír egyaránt igen rossz néven vette mind a vajdák, mind a kozák szövetségben egyre önállóbban politizáló kán részéről, akivel szemben ő — mint fentebb láttuk — inkább a Rzezcpospolitát preferálta volna. A rendelkezésünkre álló források szerint ekkor merült fel először egy olyan javaslat Zülfikár aga közvetítésével, hogy II. Rákóczi György is megtehetné azt, amit 1592-ben Báthori Zsigmond megcselekedett, amikor a Porta kérésére közreműködött Petru §chiopul moldvai vajda eltávolításában.61 62 A helyzet akkor változott meg gyökeresen, amikor 1652. június elején a moldvai vajdát védelmező lengyel sereg Batohnál katasztrofális vereséget szenvedett, s így a Portától is magára hagyatott Lupu kénytelen volt engedni a szomszédos kozákok nyomásának, s Bogdan Hmelnyickij Timus nevű fiához adta Ruxandra nevű leányát. Ezzel egy olyan új koalíció jött létre, amely a térség addig egyensúlyának felbomlásával fenyegetett, s komoly ellenérzéseket váltott ki a szomszédos hatalmakban: az erdélyiek és a havasalföldiek állítólag mind a budai, mind a szilisztrai pasánál kérték, hogy a Porta tiltsa meg a tervezett házasságot. A Portának azonban ehhez lekötöttségei miatt már 1650-ben sem lett volna meg a lehetősége. Azt azonban egyértelműen az erdélyi diplomaták tudtára adták Isztambulban, hogy Lupu a „portának disgrátiájában volna” - bár ennek tényleges okát egyelőre nem is ismerjük.52 1652 nyarán felmerült az a lehetőség is, hogy akár már az esküvő idején várható egy kozák-moldvai támadás Erdély vagy Havasalföld ellen. Legalábbis ennek hírével igyekezett az erdélyi fejedelem Mátéi Basarabot is aktivitásra sarkallni az ügyben. A Rákóczi családot már 1652 elején foglalkoztatta a két szomszédos vajdaságban az utódlás kérdése, hiszen Mátéi vajda igen idős embernek számított (1580 körül született, Lupu pedig 1595-ben), s már 1650 elején olyan hírek érkeztek a Portáról, hogy Lupu hatalmas összeget küldött Isztambulba, hogy Mátéi várható halála után az ő fia „örökölje” majd Havasalföld trónját.53 61 A nagyvezír nehezteléséről: Jósika Farkas jelentései, 1650. febr. 3. EÉKH I. 145., 1650. ápr. 10. EÉKH I. 149-150.; 1650. ápr. 15. TT 1889. 342.; Ebeni István jelentése, 1650. ápr. 14. EÉKH I. 150-151.; Báthori Zsigmond 1592. évi akciójáról: B. Szabó J. : Az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom katonai együttműködése i. m.; a krími tatárok isztambuli megítéléséről: Jósika Farkas jelentése, 1650. jan. 4. EÉKH I. 139.; Földvári Ferenc jelentése, 1651. márc. 2., MHHD 23. 45.; török forrásokra hivatkozva Moldva és Havasalföld történetéről írott munkáiban Johann Christian Engel azt álhtotta, hogy 1651-ben két fermánt is kapott az erdélyi fejedelem, amelyekben Lupu megtámadására szóhtották volna fel EÉKH I. 247. 1651 közepén egy rövid időre valóban egy Lupuval szemben ellenséges személy, Szijávus pasa töltötte be a nagyvezíri posztot: Földvári Ferenc jelentése, 1651. szept. 30. EÉKH I. 225. 62 Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 236-237; Milewszki, D.: Ellenségekből szövetségesek i. m. 42. 69. j.; Wojciech Jacek ütugolqcki: Batoh 1652. Warszawa 2008.; Kemény János vótuma, 1652. EÉKH I. 244.; Lupuról már 1650-ben is azt tartották, hogy„az töröktől is kevés segítséget vár, [mert az] az velenczések gyakorii | szerencséi miatt nem érkezik kétfelé”. Rákóczi Zsigmond levele Klobusicky Andráshoz, 1650. dec. 27. TT 615. 53 Milewszki, DEllenségekből szövetségesek i. m. 43.; Ismeretlen levele Pálffy Pálhoz, 1652. aug. 23. Eudoxiu de Hurmuzaki: Documente privitoare la istoria Romänilor. Bucure§ti, V/l. 8-9.; Rá-
