Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 949 szaknak az eseményeire csak egyéb forrásokból lehet következtetni. Ez azért igen sajnálatos, mert éppen ebben az időszakban zajlott le II. Rákóczi György uralmának több rendkívül fontos külpolitikai akciója, a fejedelemmé választott gyermek, I. Rákóczi Ferenc portai megerősítése és Vasile Lupu moldvai vajda megbuktatása és lecserélése egy „Erdély-párti” uralkodóra.48 Lupu moldvai vajda nemcsak a román vajdaságok 17. századi történetének volt meghatározó alakja, hanem fontos szerepet játszott a konstantinápolyi ortodox egyház életében és általában az egész térség politikai stabilitásának megteremtésében is - és egyáltalán nem mellesleg őt tartották az akkori ortodox keresztény világ leggazdagabb emberének. I. Rákóczi György és szövetségese, Mátéi Basarab havasalföldi vajda elleni szervezkedései miatt sommásan ugyan elég negatív a megítélése magyar történetírásban, de éppen ez a két évtizedes, sokszor „hidegháborúként” jellemezhető viszony is jelzi, hogy mennyire szilárd volt uralmának támogatottsága a Portán.49 Az albán eredetű bojárcsaládból származó Lupu rokonsága révén egyszerre volt szoros kapcsolatban Isztambul befolyásos levantiánus, „görög”, azaz ortodox keresztény vallású kereskedőrétegével, illetve az albán eredetű, muszlim hitre tért oszmán potentátokkal is, akik a 17. század első felében kitüntetett szerephez jutottak az Oszmán Birodalom vezetésében. Emellett Lupu ügyes házassági politikával második, cserkesz származású felesége révén egyszerre került rokonságba a szintén cserkesz származású Dervis Mehmed pasával, az akkori damaszkuszi beglerbéggel, valamint a Krími Kánság legtekintélyesebb tatár nemzetségének vezetőivel, a Sirinekkel. Idősebb lánya révén Janusz Radziwill litván mágnással, kisebbik lánya révén pedig — igaz inkább akarta ellenére — Bogdan Hmelnycikijjel, a lengyel uralom ellen felkelő ukrajnai kozákok hetmanjával is sógorok lettek.50 * Egy ilyen „beágyazottsággal” rendelkező moldvai uralkodó megbuktatásához az erdélyi fejedelemnek aligha lett volna elég pusztán saját erejére hagyatkoznia. Lupu uralma azonban a Porta egynémely hatalmassága számára is terhessé vált. Az egyik első jel az volt, amikor 1650-ben Kara Murád nagyvezír azzal az újabb ötlettel állt elő a két vajdaság megsarcolására, hogy Mátéi és Lupu vajda is személyesen járuljon Isztambulba a szultán elé uralmuk megerő48 Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 138-143. 49 Vasile Lupuról: Constantin §erban: Vasile Lupu, Domn al Moldovei (1634-1653). Bucure§ti 1991. A tanulmány fordításáért Jakó Klárának tartozunk köszönettel.; az újabb irodalom összegzésével: Kármán GErdélyi külpolitika i. m. 231-232.; a Habsburg rezidens, Schmied korabeli összefoglalása róla: Meienberger, P.: Johann Rudolf Schmied i. m. 184-189.; a hagyományosan negatív magyar megítéléshez: Görög Ferenc: A két Rákóczy György fonhatósági joga a két oláh vajdaság fölött. Bp. 1904. 15-63.; Makkal László: Magyar-román közös múlt. Bp. 1989. 125-134.; az ortodox keresztény világban betöltött szerepéről, legendás gazdagságáról: Steven Runciman: The Great Church in Captivity. A Study of the Patriarchate of Constantinople from the Eve of the Turkish Conquest to the Greek War of Independence. Cambridge 1968. 341-343., 370.; hatalmas vagyonát bölcsen jórészt Moldva határain kívül, az Athosz-hegyi kolostorokban, illetve bécsi, krakkói és varsói bankároknál tartotta: SSerban, C.: Vasile Lupu i. m.; portai helyzetét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy Lupu még akkor sem veszítette el a trónját, amikor 1637-ben és 1639-ben is kétszer is sikertelenül próbálkozott Havasalföld megszerzésével. 50 §erban, C.: Vasile Lupu i. m. 21^0.; második felesége rokonságáról: Evliyá Qelebi: 5. kitap. i. m. 184., leányai házasságairól: Milewski, D.: Between a Magnate and a Cossack i. m.
