Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
946 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS gyék a váratlan konfliktus eszkalációjának. A Lengyelországba készülődő II. Rákóczi Györgynek azonban nem volt túlságosan ínyére, hogy a budai vezír vagy maga a Porta esetleg Bocskai István „szerepét” szánja neki egy újabb magyarországi háborúban: „bizony mi félünk, parancsolat az portáról ne érjen, nekünk ahhoz most kedvünk nem volna.”38 Ez még akkor is így volt, ha ekkoriban Erdély viszonya nem volt éppen felhőtlennek mondható a Magyar Királysággal. Úgy tűnik ugyanis, hogy az 1649- ban hírül kapott magyarországi szervezkedés a felső-magyarországi főkapitány, Wesselényi Ferenc vezetésével ekkoriban tovább folytatódott - habár ennek intenzitásáról nincsenek megbízható adataink. A konspirációba bevonták Vasile Lupu moldvai vajdát és megpróbálták megnyerni Kara Murád budai vezírt is, aki azonban Georg Krauss elbeszélése szerint az egész szervezkedést beárulta a Rákócziaknak.39 A válság Erdély számára 1651-1652 fordulóján tetőzött. Az erdélyi fejedelemhez olyan hírek jutottak el, amelyek szerint III. Ferdinánd császár és király állítólag arra biztatta a magyar nagyurakat, hogy a saját szakállukra kezdeményezzenek támadást Erdély ellen, a tervet ellenző Pálffy Pál nádort pedig már-már árulás vádjával illették Bécsben. Talán nem véletlen, hogy II. Rákóczi György éppen ekkoriban, 1652 januárjában szánta rá magát a katolikusok irányában egy barátságtalan gesztusra: rendeletben tiltotta ki a jezsuitákat Erdélyből. Emiatt pedig már nyílt diplomáciai pengeváltásra is sor került III. Ferdinánd király és a fejedelem között.40 38 Széchy Károly. Gróf Zrínyi Miklós. I. Bp. 1896. 323-324.; Kemény véleménye Elcsi Haszan küldetéséről: Kemény János levele II. Rákóczi Györgyhöz, 1652. jan. 2. BUBFS VIII. 36.; Haszan úticéljáról: Mátéi Baszarab levele II. Rákóczi Györgynek, 1651. dec. 23. Veress E.\ Documente i. m. 10. k. 238.; vö. Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 139.; „félünk ez a dolog szegény nemzetünknek meg ne ártson ... holott bizony tartunk, hamar időn portárúi vagy tentatio avagy ugyan parancsolat hozzánk ne érkezzék; in tali casu akadályos, elől víz, hátul tűz” II. Rákóczi György levelei Rákóczi Zsigmondnak, 1651. szept. 24. MHHD 24. 438-439. 1651. szept. 28. MHHD 24. 440.; Kármán Gábor nemrégen tette csak világossá, hogy egyes korábbi vélekedésekkel ellentétben a fejedelem diplomatái Bécsben már 1650-ben is éppen azt igyekeztek elérni, hogy a két nagyhatalom közötti háború esetén Erdély megőrizhesse semlegességét: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 212-213. 39 Arról, hogy Wesselényi Ferenc ekkoriban valóban a Rákócziak ellen szervezkedett Vasile Lupuval, Pálffy Pál nádornak 1650. december 7-én III. Ferdinándhoz intézett leveléből értesülünk, amelyben a nádor Wesselényi tevékenységének leállítását sürgeti az uralkodónál, hiszen arról már az erdélyeik is tudnak: EEKH I. 134-135. Azt pedig, hogy maga Wesselényi mennyire nagyra tartotta Vasile Lupunak az erdélyi ambíciókat gátló szerepét a Rákócziak „hátában”, mi sem jelzi jobban, mint az, hogy 1656 őszén is Lupu visszahozatalát sürgette a moldvai trónra, amivel elejét lehetne venni az erdélyiek esetleges lengyelországi beavatkozásának. Kármán Gr. Erdélyi külpolitika i. m. 291. 80. j.; a szervezkedés „török” száláról: Krauss, G.: Erdélyi krónika i. m. 207-208.; ill. II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1651. jún. 3. MHHD 24. 433. 40 Péter Katalin'. A magyar romlásnak századában. Bp. 1975. 96-103.; Kármán G:. Erdélyi külpolitika i. m. 151-156. (a jezsuiták ügyéről), 216-220. (III. Ferdinánd terveiről és a magyar rendek reakcióiról); Csupán egy kutató vetetette fel eddig, hogy egyelőre csupán egyetlen közvetett forrással rendelkezünk a Pálffy nádorral a bécsi udvarban történt eseményekről: Anna Fundárková: Egy királysági politikus és az erdélyi fejedelmi udvar a 17. század közepén: Pálffy Pál országbíró és nádor erdélyi kapcsolatai (1646-1653) Századok 142. (2008: 4. sz.) 964.; A Rákócziak környezetében azonban nagyon is komolyan vették a Habsburg-uralom alatt álló országrész felől várható „fenyegetést”: Rákóczi Zsigmond levele II. Rákóczi Györgynek, 1651. okt. 31. TT 1891. 218-219.
