Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
945 már jól ismert Uzun Ali aga — megkörnyékezésére is, de a nagyvezír október végi bukásáig az erdélyiek aligha lehettek képesek újjászervezni portai kapcsolataikat. Később felmerült a lázadók vezéréhez, Ibsír Musztafához vagy az új nagyvezírhez, Gürdzsi Mehmedhez való közeledés lehetősége is.36 Eközben nagyon is szükségesnek tűnt a Porta hathatós támogatása, mert egyre több jel mutatott arra, hogy a frissen megújított béke ellenére komoly válság alakult ki Bécs és Isztambul között, amelyből Erdély sem vonhatta ki magát. Ibrahim szultán halála miatt ugyanis 1649-ben újraindultak a béketárgyalások a két nagyhatalom között, csakhogy a Habsburg Monarchia fokozatosan megkezdte hadserege egy részének átcsoportosítását az oszmán határra, és a hírek új erősségek építéséről is szóltak. Ebben a helyzetben egy több ezer fős, ágyúkkal is megerősített hódoltsági török sereg 1651. augusztus 15-én váratlan — ámde sikertelen — támadást indított Kanizsáról a keresztény kézben lévő Kiskomárom vára ellen, amire a magyar határvédelem szokatlan hevességgel reagált. Maga Johann Christoph Puchheim komáromi főkapitány, az Udvari Haditanács alelnöke vezette a vár felmentésére és a megtorló csapásra összegyűlt hadakat az egyik török erősség, a Somogy megyei Segesd alá. Hamarosan már Kanizsa ostromáról terjengtek a hírek országszerte: mindkét oldalról sokan látták úgy, hogy küszöbön áll egy új nagy háború kitörése a két nagyhatalom között. (Lehetséges, hogy ennek köszönhetően prognosztizált maga a fejedelem is hamarosan újabb nagy Habsburg-török háborút az Erdélybe érkező svéd utazónak, Bengt Skyttének.)37 A kiskomáromi fiaskó hírére Kara Murád, a budai vezír Erdélyt is mozgósítani próbálta a válságosnak tűnő helyzetben. A fejedelem tanácsadója, Kemény János pedig még 1651 végén is úgy gondolta, hogy azért érkezik követ Erdélybe a Portáról, mert a közös Habsburg-ellenes intézkedésekről kíván egyeztetni az erdélyiekkel. Ezzel szemben az előző hónapokban a Portáról valójában éppen azért küldtek egy csauszt Bécsbe és a hódoltsági végekre, hogy elejét veII. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 36 „Bektos aga, jancsár aga, jancsárok kihajája, békje, bosztancsy basi, hatalmas császárunknak az öreg anyjával egyetembe maguk tudatlanságival az mint keresték, szinte úgy megtalálták is: egy hét alatt ezek mind halált szenvedének.” Zülfikár aga levele II. Rákóczi Györgynek, 1651. szept. 11. MHHD 23. 116.; a palotaforradalom összefoglalása: Földvári Ferenc jelentése, 1651. szept. 6. EÉKH I. 22-225.; a Szijávussal való kapcsolat korábbi megújításáról: Földvári Ferenc jelentése, 1651. júl. 29. EÉKH I. 220-221.; a dzseláli lázadás miatti aggodalmakról: Romoz János levele II. Rákóczi Györgynek, 1651. júl. 17. 79.; a fejedelem testvére úgy látta, hogy a dzseláli lázadás lecsendesítése után „az portai változás ugyan újabb költséget szerez Kidnek, talám azér Görczi Memhet pasát könnyebben magáévá teheti, mintsem Ipser pasát”. Rákóczi Zsigmond levele II. Rákóczi Györgynek, 1651. nov. 11. TT 1891. 222. 37 A török határvidéken éleződő feszültségről: Mednyánszky Jónás levele Rákóczi Zsigmondnak, 1651. aug. 20. TT 1891. 106-107.; az augusztusi dunántúli harcokról: Keglevich Péter naplója. Közzéteszi Deák Farkas. Magyar Történelmi Tár 13. (1867.) 246.; Perjés Géza-. Zrínyi Miklós és kora. Bp. 1965. 109., 120-122.; Újabban: Szvitek Róbert József-. Kiskomárom végvár szerepe a dél-dunántúli védelmi rendszerben. Doktori disszertáció. ELTE 2008. http://doktori.btk.elte.hu/hist/szvitekrobert jozsef7diss_nem.pdf Letöltve: 2013. június 10. 61-63.; a Kanizsa ostromáról szállongó hírekről: Csáky László pápai főkapitány levele, k. n. MHHS 8. 182-184.; II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1651. szept. 24. MHHD 24. 438-439.; Skytte információiról: Kármán Gábor: Kísérlet a misztikus alapú külpolitikára? Bengt Skytte útja a Rákócziakhoz 1651-1652. Aetas 23. (2008: 4. sz.) 70-71; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 220-222.
