Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 941 1651 tavaszán a törökök egyik akcióján feldühödött jenői vitézek a fiával együtt meggyilkolták az egyik tehetős szomszédos szpáhit, Muharrem agát, s az eset híre igen gyorsan eljutott Isztambulba is. Az erdélyi követek azonban résen voltak, nehogy a végbeli törökök panaszai felkorbácsolják a portai hatalmasságok haragját Erdély ellen. Az akkor már kitaposott útvonalon haladva: „az mint nagyságod kegyelmesen parancsolt, hogy elsőbben az Zöldfikár elméjét megvegyük, mi Zöldfikár uramnak másfelé mutattunk utat az dologban, de az ő elméje ott járt valamiért nagyságod engemet beküldött. Zöldfikár urammal együtt, s Földvári urammal együtt mentünk Bektes aga uramhoz, Bektes aga uramnak is megvévén elméjét, ő kegyelme Bektes uram is maga is igazgatott; az szerént kellett cselekednünk, kegyelmes uram, az mint Bektes aga uram igazgatott [...] Az vezérrel is szemben lőttünk az Bektes uram tanácsából, ott is másfelé mutattunk az vezérnek utat, kegyelmes uram; de úgy vöttük eszünkben, hogy az vezér humora is nagyságod kedve szerint vagyon. [kiemelés tőlünk]”. Az eset nyomán egyre jobban eldurvuló határvidéki csetepaték kivizsgálására 1652-ben végül Zülfikár aga veje, Elcsi Haszan aga kereste fel a végvidéket, aki „meglepő” módon az erdélyiek számára kedvező jelentéssel zárta a vizsgálatot. Ezzel egyúttal erdélyi szolgálatba lépését is megalapozta.25 A Rákóczi család számára a legfontosabb probléma ebben az időszakban a lengyel korona megszerzésének lehetősége volt, amelyre titokban már az év elején készülődni kezdtek Erdélyben, és amit 1651 nyarán már ugrásra készen várt II. Rákóczi György is. Az erdélyiek ez ügyben megfogalmazott kérdéseire — úgy tűnik — elég egyöntetűen reagáltak az isztambuli pártfogók. Május 1-jén a fejedelem már arról tudósította testvérét, Zsigmondot, hogy „az kozákokat most sem akarják hadni, az mennyire lehet, minket is animálnak, már is ha mi akartunk, készek segíteni, csak az lengyelt ne segítsük, kitül most is tartaburg-futárról: Gunnar Hering-, Panagiotis Nikousios als Dragoman der kaiserlichen Gesandtschaft in Konstantinopel. Jahrbuch der österreichischen Byzantinistik 44. (1994) 148. 30. j. 25 Földvári Ferenc jelentése, 1651. ápr. 29. EÉH I. 214.; az 1650. évi „Muharrim-incidensről” és az azt követő vizsgálatról; Szalárdi János: Siralmas magyar krónikája. Bp. 1980. 314-319.; Szabó András Péter: Haller Gábor - egy 17. századi erdélyi arisztokrata életpályája. Doktori disszertáció, ELTE 2008. http://doktori.btk.elte.hu/hist/szaboandras/diss.pdf Letöltve: 2012. dec. 10. 135-136.; Boros János és Földvári Ferenc jelentése, 1651. máj. 9. MHHD 23., 59.; Elcsi Haszan aga szerepéről: Boldvai Márton jelentései, 1652. jún. 20. MHHD 23. 104., 1652. júl. 27. MHHD 23. 110., Elcsi Haszan aga személyéről viszonylag keveset tudunk azon kívül, hogy Zülfikár veje volt: Ebeni István jelentése, 1650. ápr. 14. EÉKH I. 152.; nem csupán jól tudott magyarul, de még magyar verseket is ismert, így az sem kizárt, hogy esetleg maga is magyarországi származású lehetett, és rendszeresen látott el futárszolgálatot és követi megbízásokat Erdélyben: Georg Krauss: Erdélyi krónika, 1608-1665. Ford. Vogel Sándor. Bp. 1994. 244—245.; Sebesi Ferenc jelentése, 1653. szept. 14. MHHD 23. 126-127.; 1649 és 1651 között ő volt az új szultán trónra lépését Bécsben bejelentő küldött, majd a zsitvatoroki béke megújítása végett folyó tárgyalásokra küldött oszmán követ is, akit 1650-ben kanizsai pasának nevezetek ki: Joseph von Hammer-Purgstall: Geschichte des Osmanischen Reiches. 9. Pest 1833. 329., 442-443. Mivel Zülfikár egyik lánya 1639-ben ment férjhez egy magas rangú emberhez, az akkori szultáni kegyenc, Szilahdár Musztafa kethüdáját pedig éppen Haszannak hívták, aki nem mellesleg az erdélyi diplomata, Tholdalaghi Mihály fogadott fia volt, lehetséges, hogy őt kell látnunk a vőlegényben: Réthy István jelentése, 1639,. jan. 15. Beke-Barabás, 399.; Tholdaghi Mihály és Körössy István jelentése 1639. okt. 2. Uo. 482.
