Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
940 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Ezen felül 1650 tavaszára ismét sikerült szert tenni az erdélyieknek egy igazán nagyhatalmú pártfogóra a Porta „belső” köreiből. Az egykori janicsáragának, Bektasnak ugyan ekkor semmiféle hivatalos tiszte nem volt a hierarchiában, ám informálisan a birodalom irányítását kézben tartó személyek közé tartozott. (Úgy tűnik, hogy ezen belül is a birodalom északi határvidékén fekvő vazallus államok „képviseletére” specializálódott.)22 1650 tavaszán a Rákócziak régi „atyjafiával”, az abaza származású budai vezírrel, Szijavussal is „felmelegítették” a kapcsolatot, s a pasából hamarosan dívánülő vezír lett Isztambulban. Bektas aga is fiává fogadta a fejedelmet, így nem meglepő, hogy 1651 májusában már igen magabiztosan írta II. Rákóczi György: „Istennek hála bizony az mi állapotunk ott jól, senkire sincs most olyan tekintet, mint reánk.”23 Az erdélyi-oszmán határvidéken menetrendszerűen újra és újra kirobbanó konfliktusok azonban a hivatalos — és kívánatos — „barátság” dacára alaposan megnehezítették a jó viszony ápolását. 1650 szeptemberében például a budai vezír egy csauszát támadtak meg a Rákóczi család ónodi várának katonái; holmiját a várban találták meg a fejedelem emberei novemberben. Utólag már hiába dühöngött a történteken Rákóczi Zsigmond, az eset éppenséggel nem javított a Szijávus pasához fűződő viszonyon - a vezír utóbb Isztambulban is felemlegette embere balsorsát az erdélyi diplomatáknak. 1651 nyarán azután kis híján megismétlődött az eset: a fejedelem követének szabályosan le kellett tagadnia a vele lévő török küldöttet a csapatot zaklató magyar katonák előtt. A nagy lengyelországi vállalkozás küszöbén álló fejedelem ekkor komoly nyomatékkai írta öccsének: „Nekünk az ónodiak kegyelmeteknek szolgái csaknem búsúlást szerzettek... Ha valami szerencsétlenség találta volna az csauszt, ez [ti. Kara Murád budai vezír] is ellenségünkké lett volna, mint az eb Sciaus pasa. Kérjük kegyelmedet, fogassa meg Görbe Istókat társait is, kik kegyelmetek szolgái; bizony mind nekünk, kegyelmeteknek búsúlást hoz azok csatázása.”24 mi tatárok sem feltétlenül lelkesedtek a Rákócziak lengyelországi uralmáért: Gebei SII. Rákóczi György i. m. 50. 22 Rozsnyai Dávid később így nevezte: „Bektas aga portai akkori csak úr, de totum fac, hűtős apja II. Rákóczi György fejedelemnek” MHHS 8. 169.; az agához fűződő kapcsolatról: Jósika Farkas jelentései, 1650. ápr. 15. TT 1889. 341., 1650. máj. 5. TT 1889. 344., Földvári Ferenc jelentése, 1651. ápr. 19. MHHD 23. 48.; Zülfikár aga Bektason kívül más fontos „főjanicsárok” megnyerésén is buzgólkodott: Zülfikár aga levele II. Rákóczi Györgynek, 1650. szept. 7. EÉKH I. 156. 23 Szijávus, mint a fejedelem „apja”: II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1650. jún. 6. TT 1890. 258.; a budai vezírben rejlő „lehetőségekről”: „nagy ember, aligha az fő vezérséget nem obtineálja, noha pénzben telik.” II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1650. máj. 28. TT 1890. 250.; a jó viszony vele is régebbi keletű volt: Szijávus márl642-ben kapott „köteles” ajándékot Júszuf pasával együtt az erdélyiektől, sőt 1643 elején már „adoptivus atyafinak” is nevezték az erdélyi követek: Réthy István jelentése, 1643. febr. 3. Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 716.; Szijávus életrajza: Gévay A.: Budai pasák i. m. 39^10. 24 Rákóczi Zsigmond levele Klobusiczky Andrásnak, 1650. szept. 10. TT 1890 447.; az esetet követő „nyomozásról”: II. Rákóczi György levelei Rákóczi Zsigmondhoz, 1650. nov. 5. és 16. TT 1890. 603-604.; Szijávus méltatlankodása: Földvári Ferenc jelentése, 1651. ápr. 19. MHHD 23. 50.; II. Rákóczi György levele Rákóczi Zsigmondhoz, 1651. jún. 14. MHHD 24. 438.; Ónod ugyan Rákóczi-birtok volt, de egyben királyi végvár is, így egyfajta „társbérletben” éltek ott a magyar király és a Rákóczi család katonái: Czigány István: Reform vagy kudarc? Kísérletek a magyarországi katonaság beillesztésére a Habsburg Birodalom haderejébe 1600-1700. Bp. 2004. 87-88., 134.; az ilyen esetek azonban nem korlátozódtak a török küldöttekre: Papp SII. Rákóczi György i. m. 135-136.; a Habs-
