Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
934 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS Rákóczi György bekapcsolódását a nagy európai hadakozásba, a harmincéves háborúba.8 A már több mint tíz éve várakozó öreg Rákóczi György azonban nem nagyon akarta belátni, hogy a nagyvezír-váltás ezúttal egyben politikai irányváltással is járt, és az oszmánok — egyre inkább egy újabb Velence elleni tengeri háború felé sodródva — egyáltalán nem akarják felrúgni Erdély kedvéért az 1642-ben kötött szőnyi békét, így támogatásuk is csak azon a szűk határon belül érvényesülhet, amit az amúgy nehéz helyzetben lévő Habsburg kormányzat még hajlandó tolerálni a hadiállapot beállta nélkül. Azaz az oszmánok által hagyományosan erdélyi érdekszférának tekintett néhány felső-magyarországi megye megszerzésén és megtartásán túl nem fogják támogatni a fejdelem további területi igényeit, amin az utóbbi mindhiába méltatlankodott: „ha csak az maradna mi kezünkben, az kit Bocskaynak adtak, micsoda bolondság volna mitőlünk annyi ajándékkal lennünk az portára, s azért fáradnunk s költenünk s az német ellen tusakodnunk”.9 A kétes értékű oszmán segítséggel egy időben azonban a Porta ismételten megfogalmazta követeléseit az újonnan megszerzett terület adóztatására és Erdély adójának évi 15000 aranyra való visszaállítására, ami szívós ellenállását váltott ki Rákóczi Györgyből. Az 1644. évi királysági hadjáratot engedélyező szultáni ahdnáme kiállítása körüli bonyodalmak, 8 I. Rákóczi György így reagált a rettegett szultán halálhírére: „Bizon méltó dicséretre az nagyhatalmú isten szent neve és az hálaadás is bizon szükséges, mert ha élhet vala, meg fogá vala rontani Magyarországot vagy Lengyelországot, annál is tovább ment volna.” Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 608.; Erdély és a birodalom viszonyáról ezekben az években: Papp S.: II. Rákóczi György i. m. 99-110., 118-124.; Blaskovics József: Az „orta Madzsar” (Orta Macar) és Erdély történetére vonatkozó török okiratok I. Rákóczi György fejedelem korából. Borsod-Abaúj-Zemplén levéltári évkönyve 6. (1990) 265-268.; a fővárosba érkező nagyvezír, Kemánkes Kara Musztafa megnyerését diplomáciai fordulópontként értékelték az erdélyi diplomaták: Tholdalghy Mihály és Körössy István jelentése, 1639. okt. 24. Beke-Barabás, 499.; az új helyzet hamar világossá vált: „ugyan a vezér mindenes, az mit őnagysága akar, az leszen”. Sebessi Boldizsár jelentése, 1640. okt. 21. Beke-Barbás, 526.; „ez mostani fővezért Ibrahim szultán úgy tartja, mintha mindketten egy csecsömen nevekedtek volna fel” Réthy István jelentése, 1643. ápr. 25. Beke-Barabás, 621.; jól alkudtak vele az 1644. évi hadjárat előtt is, ami segített megnyerni a mufti támogatását is az erdélyi vállalkozás számára: Maurer Mihály jelentése, 1643. nov. 16. Beke-Barabás, 642.; Réthy István jelentése, 1643. dec. 10. Beke-Barabás, 635.; Kemánkes Kara Musztafa leváltása után az őt megbuktató ellenlábasait Szilahdár Júszuf pasát és Dzsindzsi hodzsát is megpróbálták Erdély számára megnyerni: Hajdú György jelentése, 1644. márc. 15. Beke-Barabás, 670., Sebessi Boldizsár és Maurer Mihály jelentése, 1644. ápr. 29. Beke-Barabás, 682.; Szemiz Mehmed nagyvezír sértett viselkedéséről: „az vezér, azt mondotta volna, nagyságod őtet talám semminek tartja, az előbbeni vezérnek mennyit igírt, ő neki penig semmit sem, adja meg tehát a segítséget az megholt vezér” Maurer Mihály jelentése, 1644. máj. 27. Beke-Barabás, 683.; a nagyvezír saját bizonytalanságáról szól az erdélyiekhez intézett kérdése is: „Tudom, az oláh vajda tinektek jó akarótok, azért jelentem meg tinektek, Bairam pássá üdőben, sziliktár és egyéb passának kapuit gyakorlották emberi, Musztafa pássá üdéjében penig csak egy vezérek volt, annak kapuját kellett gyakorlaniok, az előbbeni kapuit mint járták, az ő üdéjében most ismét egy nehány rendbeb kapujok vagyon, mitől lehet ez?” Maurer Mihály és Hajdú György jelentése, 1644. nov. 23. Beke-Barabás, 729. 9 Az oszmán-velencei háború kezdeteiről: Eickhoff, E.: Velence, Bécs i. m. 11-16., 25-34.; az oszmánok és a Habsburg Monarchia 1644-1645. évi viszonyáról az erdélyi beavatkozás tükrében: Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 91-92., 98-102.; I. Rákóczi György levele Serédi Istvánnak, 1645. jún. 9. Beke-Barabás, 769.
