Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
935 majd az adóemelési követelések évekig tartó szabotálása mélypontra süllyesztette Erdély tekintélyét a Portán.10 Hiába csatlakozott az öreg Rákóczi fejedelem „jóakaróinak” táborához 1644-ben az új nagyvezír megbecsült tanácsadója, az öt évvel korábban elhunyt befolyásos pártfogó, bosnyák Ibrahim efendi „atyjafia”, azaz testvére, Ali aga, az erdélyi követség körül 1645-1647-ben megfagyott a levegő Isztambulban. Miközben az elhúzódó velencei háború miatt a Porta egyre súlyosabb pénzgondokkal küzdött, az erdélyi diplomaták a szó szoros értelmében halálfélelemben éltek a Boszporusz partján - még a fejedelem legfontosabb portai „ágense”, Zülfikár aga is az életéért aggódott. I. Rákóczi György régebbi ,jóakarói”, a szultáni díván tagjai, a háromszoros budai beglerbég, Musza pasa, illetve az öregebbik — feltehetőleg magyar származású — Júszuf pasa pedig egyaránt behunyt szemmel, tétlenül tűrték az erdélyi követek megaláztatásait. 1648-ban ezt a súlyos helyzetet örökölte meg az erdélyi trónnal együtt is nálánál állítólag megfontoltabb és bölcsebb atyjától az ifjú II. Rákóczi György (1648-1660).11 A Porta igen rafinált módszerekkel próbálta meg rábírni az új fejedelmet apja „adósságainak” törlesztésére. 1648 végén ismét előkerült az Isztambulban őrzött erdélyi trónkövetelő ügye: a nagyvezír személyesen fogadta Székely Mózest, akiről az a hír járta, hogy az isztambuli ortodox keresztény görög pénzemberek szívesen finanszíroznák erdélyi trónra kerülését. Emellett Lippay György esztergomi érsek még Pozsonyból is tudósított róla, hogy Budán az a hír járja, a Portáról tatár haddal akarják beküldeni Székelyt Erdélybe. Az isztambuli erdélyi követhez is eljutott a hír, hogy a dívánban néhány vezír állítólag csak a felvonuló tatárok által Havasalföldnek és Moldvának okozható károk miatt ellenezte az ötletet. (A tatárok és az isztambuli görög pénzemberek felbukkanása Székely támogatói között azt sejteti, hogy akárcsak korábban, részben most is Vasile Lupu moldvai vajda mozgathatta a szálakat a háttérben.) A portai kapitihát pedig egy magyar származású janicsár arról tudósította, hogy állítólag Budán több felső-magyarországi magyar úr, például Csáky István, Barkóczy László és Bornemissza Ferenc is szorgalmazza Székely fejedelemségét. Sőt hamarosan még egy olyan levelet is mutattak a fejedelem követének, Ebeni Istvánnak, amelyben Isztambulból egyenesen arra biztatták volna Bécset, hogy a Rákóczi-család számára átadott két megyét — amelyek után a fejedelem már nem akart adót fizetni — akár erőszakkal is nyugodtan szerezzék vissza, mivel Rákóczi már nem számíthat a szultán támogatására.12 II. RÁKÓCZI GYÖRGY OSZMÁN KAPCSOLATAI 10 Kármán G.\ Erdélyi külpolitika i. m. 141-143.; Blaskovics J.: Az „orta Madzsar” i. m. 268-269.; Papp SII. Rákóczi György i. m. 126-132. 11 Ali aga felbukkanásáról és családi hátteréről: Mauerer Mihály és Hajdú György jelentése, 1644. nov. 10. Beke-Barabás, 726.; Evliyá, 2002. 260.; a Jóakarók” tehetetlenségéről: Serédy István jelentése, 1645. ápr. 2. Beke-Barabás, 757-758.; az erdélyiek ellehetetlenüléséről: Szalánczi István jelentése, 1646. nov. 10. Beke-Barabás, 799-804.; Músza pasáról: Gévay A.: Budai pasák i. m. 31.; Öreg Júszuf pasa már 1642-ben az erdélyiek által megajándékozott vezírek között lehetett: Rácz István jelentése, 1642. márc. 4. Szilágyi S.: Levelek és okiratok i. m. 660.; „oly nagy gyölölségben volt klmes uram, ödvezelt klmes ununk az portának, én meg sem Írom Nsgdnak mit mond az vezér is ő nsga felől” Serédi István jelentése, 1649. ápr. 12. EÉKH I. 71. 12 Gyárfás Ferenc jelentései, 1648. nov. 11. EÉKH I. 21.; 1648. dec. 20. TMÁO 3. Pest 1870. 415. és u. a. EÉKH I. 20-22.; Lippay György levele II. Rákóczi Györgynek, 1649. jan. 5. II. Rákóczi
