Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - B. Szabó János - Sudár Balázs: "Independens fejedelem az Portán kívül" II. Rákóczi György oszmán kapcsolatai. Esettanulmány az Erdélyi Fejedelemség és az Oszmán Birodalom viszonyának történetéhez (2. rész) IV/931
932 B. SZABÓ JÁNOS - SUDÁR BALÁZS ragadta magához a kormányrudat. Nem vezette túlságosan sikeresen az államot: az iráni szafavidák sikert sikerre halmoztak, így a keleti tartományok elvesztek. Északkelet-Anatóliában lázadások robbantak ki, az ország az anarchia felé rohant. 1631-ben azután kitört a janicsárok újabb lázadása, akik meggyilkolták a nagyvezírt is. IV Murád azonban nem kívánt elődje, Oszmán sorsára jutni, s magához ragadta a vezetést. A lázadásokat leverte, a korrupciót igyekezett felszámolni, személyesen vezette a Bagdad elfoglalásához vezető iraki hadjáratot, a közállapotok javítása végett — a kádizádelik bigott muszbm irányzatát felkarolva — betiltotta a kávé, a dohány és az alkohol fogyasztását. Törekvéseihez uralkodása utolsó éveiben megfelelő társat talált Kemánkes Musztafa pasa nagyvezír személyében, aki kemény rendszabályokkal és megszorításokkal egyensúlyba hozta a birodalom költségvetését. Murád utolsó nyolc éve legendássá vált a törökök körében: a drákói szigor és az álruhában járőröző szultán mély — ám nem feltétlenül pozitív — nyomokat hagyott a nép emlékezetében.4 Murád azonban 1640 elején fiatalon elhunyt - a rossznyelvek szerint halálát heveny alkoholizmus okozta. Akármi történt is, a háttérbeszorított politikai erők átvették az irányítást. Murád testvére, a pszichésen nem éppen stabil — mellesleg a történelembe a Deli, azaz ‘Bolond’ jelzővel bevonult — Ibrahim (1640-1648) lett a szultán. Őt nem különösebben érdekelte a politika, annál inkább szépséges rabnői, akiknek minden pompát és fényűzést biztosított. Ráadásul kedvét lelte a különleges prémekben is - hamarosan a szeráj élete a különleges szőrmék körül forgott. Kemánkes Musztafa nagyvezír ugyan a helyén maradt, de szigorú pénzügypolitikája megbukott: újra anyagi nehézségek jelentkeztek. A hatalmat egyre inkább ismét Köszem szultán ragadta magához. A nagyvezírt azután 1644 januárjában meggyilkolták, helyére Szemiz Mehmed került, aki belebonyolódott a Krétáért folytatott velencei háborúba: a tengeri hadviselés egy biztos lábakon álló országot is megviselt volna, az amúgy is nehézségekkel küzdő kincstárat pedig végképp kimerítette. Ráadásul a kezdeti sikerek nem vezettek gyors győzelemhez: bár a sziget nagy része oszmán kézre került, a legjelentősebb velencei erődök kitartottak - még bő 20 évig. És persze az adriai városköztársaság sem maradt tétlen: két fronton is ellencsapással válaszolt. Egyfelől harcba kezdett az Égei-tengeren, és blokáddal fenyegette a Dardanellákat, másrészt megtámadta a dalmáciai oszmán területeket. 1648- ban a velenceiek elfoglalták Kiissza várát, amely addig egy török közigazgatás egység központja is volt egyben.5 A birodalom józanabb vezetői körében az esemény megkondította a vészharangot. Fazlí Ahmed pasa, a ruméliai beglerbég lóhalálában vágtatott Isztambulba, hogy a helyzetet feltárja. Az ügy elkenésére játszó aktuális nagyvezír 4 Még a 19. században is meséltek róla történeteket, s az italhoz erősen vonzódó bektasik anekdotáiban is gyakran felbukkan a szigorú szultán. Erődi Harrach Béla pedig egy balladát is feljegyzett róla, melyet isztambuli szállásán hallott. Erődi Harrach Béla: Török mozaik. Bp. 1874. 5 A velencei háború eseményeire magyarul 1. Ekkehard Eickhoff: Velence, Bécs és a törökök. A nagy átalakulás Délkelet-Európában (1645-1700). Bp. 2010. 5-268. Az adriai front eseményeire még: Tea Mayhew: Dalmatia Between Ottoman and Venetian Rule: Contado Di Zara, 1645-1718. Roma 2008. 23-48. http://independent.academia.edu/TeaMayhew/Papers/890560/Dalmatia_Between_Ottoman_and_Venetian_Rule_Contado_Di_Zara_1645-1718 (Letöltve 2013. június 20.)
