Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Egry Gábor: Regionaliz mus, erdélyiség, szupremácia. Az Erdélyi Szövetség és Erdély jövője, 1913-1918 I/3
4 EGRY GÁBOR Apáthy mindezzel elsődlegesen egy sajátos intézmény, az Erdélyi Szövetség keretei között foglalkozott. Az 1913-ban életre hívott, de hamar elhalt, majd 1917-ben működését újra kezdő szervezet eredetileg egy politikai nyomásgyakorló csoportként szerveződött meg,3 soraiban az erdélyi közélet nem egy jelentékeny figurájával. Az új szerveződés az első világháborút megelőző évek politikai viharai közepette mindenekelőtt Erdély és az erdélyi magyarok sajátos érdekeit kívánta megjeleníteni és érvényre juttatni az országos politikában. Közben azonban a hagyományos politikai eszközök mellett egy újfajta társadalomszervezésre és bizonyos különállásra is törekedett. Az elkövetkezőkben azt kívánom megvizsgálni, hogy az egyébként korántsem egységes Erdélyi Szövetség, nem függetlenül a politikai majd a háborús helyzet változásaitól sem, milyen módon kívánta elhelyezni Erdélyt és az erdélyi magyarságot Magyarországon belül. Ennek keretében milyen viszonyulási lehetőségeket kínált a politikai rendszerhez, az intézményi berendezkedéshez, a románokhoz? A szövetségen belül milyen egyéni szerepfelfogások megvalósítására nyílt lehetőség? Végül mindezek keretéül milyen ideológiát próbáltak meg kidolgozni egyes tagjai? Körülmények és előzmények Az Erdélyi Szövetség megalakulása nem választható el a politikai színtér rövid időn belül második drámai átalakulásától, az 1906 és 1909 vége között kormányzó koalíció összeomlásától, a függetlenségi párt szakadásától és Khuen-Héderváry Károly második miniszterelnökségétől. A politikai erőviszonyokban bekövetkező változások nem hagyták érintetlenül Erdélyt sem. Az 1906-os választásokat követően, a szilárdan a Szász Néppárt jelöltjeit megválasztó választókerületeket kivéve, a koalíció és azon belül is 48-as irányultságú Függetlenségi Párt több mint 40 erdélyi és Szilágy vármegyei választókerületben szerzett mandátumot,4 sok esetben olyan jelöltjei révén, akik egy-két évvel korábban lényegében csak a megyei politikában rendelkeztek befolyással. Ezzel szemben a párt összeomlását és a Nemzeti Munkapárt megalakulását követő 1910 júniusi választásokon a három részre szakadt párt összesen is csak 107 mandátumhoz jutott, Erdélyben és Szilágy vármegyében pedig az ellenzék mintegy 16 mandátumot szerzett meg, míg a kormánypárt közel 50-et.5 Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy Erdély politikai viszonyai drámai mértékben tolódtak el, a megelőző fél évtized erőviszonyai a szokásosnál is nagyobb mértékben látszottak meg-3 Az Erdélyi Szövetség alakulására Bárdi Nándor: Az erdélyi magyar (és regionális) érdekek megjelenítése az 1910-es években. Az Erdélyi Szövetség programváltozatai. Magyar Kisebbség, VIII. évf., 2003. 2-3. (28-29.) sz. 93- 105.; Romsics /.: Gróf Bethlen István 115-121. 4 A képviselők pártállása a korszakban nem teljesen egyértelmű, a jelölteket elvileg nem pártszínekben, hanem egy párt programjával választják meg és ciklus közben is gyakoriak a mozgások a pártok között, ezért egyszerűbb a nagyságrendeket érzékeltetni. A szászok választókerületei nélkül 67 választókerületről van szó. 5 A választásokra lásd: Boros Zsuzsanna-Szabó Dániel. Parlamentarizmus Magyarországon (1867-1944) Budapest, 1999. 144-150., Jean Beranger-Kecskeméthy Károly. Országgyűlés és parlamenti élet Magyarországon, 1608-1918. Budapest, 2008. 402-404.; A mandátumok megoszlását saját összeállításom alapján becsültem a Sturm-féle Országgyűlési Almanach megfelelő kötetei alapján.
