Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
872 B. KIS ATTILA az ő közreműködésével hathatósan lépjen fel a császári udvarban a magyar protestánsok és a birodalom békéje érdekében (Amszterdam, 1705. augusztus 31.). [59] Méltóságod nem tippelt rosszul, hogy én lennék az a személy, aki a nemes lorddal, Sunderland grófjával Magyarországra menne, hogy a közreműködjék a császár és az elégedetlenek közötti béke megteremtésében, ha ez egyáltalán lehetséges. Immár kész vagyok, Isten segedelmével, elfogadni a felkérést erre a nehézségekkel teli és nem kevésbé veszélytelen utazásra — a mindenható Istenben bízva és atyai támogatósától függve —, pusztán az angol udvarból érkezendő levélre várok, amelyhez tartanom kell magam. Az e hó tizenkilencedikei levelek szerint a Rendek rendkívüli bécsi követe, Lord Almelo megérkezett, Sunderland grófját pedig állítólag mindennap ezrek fogadták nagy várakozással, nem kételkedvén abban, hogy mindkét rendkívüli követ tárgyalásai a császárral sikeresen végződnek majd. [...] Barátom Bécsből jött levele szerint az elégedetlenek veresége nem volt oly jelentős, ahogy azt az újságok terjesztik, hatszáz emberre és némi felszerelésre tehető, a császáriak pontosan ugyanannyi embert vesztettek. Az új római császár inkább hajlik arra, hogy az elégedetleneket leverje, semminthogy barátságot kössön velük. Ha ez a [60] gőgös Fejedelem meghallja majd a döntést a két nemes követtől, és elgondolkodik majd azon, hogy Őfelségének és a Rendeknek erős érdekei fűződnek a békekötéshez, minden bizonnyal a mértékletességet választja,56 és megpróbálja elősegíteni a saját és népe megmaradását. A jó királynő eltökélt szándéka, hogy nem hagyja magyar testvéreit elsüllyedni és elveszni. A modern szakirodalomban egyetlen bizonytalan (a magyar szakirodalomban nem reflektált) utalás található arra, hogy az 1705. évi nagyszombati béketárgyalásokon az eddig ismert előkelő küldöttségen túl egy további személy is részt vehetett a tengeri hatalmak képviseletében. Az utalás Klaas- Willem de Jong egy rövid forrásbemutató cikkében (Op reis naar Hongarije in 18e eeuw) található.57 A cikk egy bécsi utazásról szóló, holland nyelven lejegyzett kéziratos naplót ismertet, amelynek szerzője egy bizonyos Lodevijck van Saan volt, akik titkárként járt hivatalos úton 1705-ben Bécsben és Magyarországon.58 Mint naplója elején közli: „1705 augusztus 30-án én, Lodewijck van Saan, Adam Francke úr szolgálatába léptem, hogy az ő irányításával és mint titkára utazást tegyek Bécsbe” [2], Az úti beszámoló szerzőjéről meg kell jegyezni, hogy a Reijse na Weenen [Utazás Bécsbe] címmel elkészített útleíráson 56 Szó szerint: „vizet vegyít a borához” (holland közmondás). 57 Nederlanders en Hongaren, Ontmoetingen tussen twee volken. Reprint. Szerk. Heimlich István. Bp. 1987. 92-99. A Lodewijck van Saan naplóját ismertető cikkében De Jonge csak óvatos feltételezésekbe bocsátkozik: „A beszámoló szavaiból nem világos, mi volt az utazás célja. Valószínű a Habsburgok és az 1704-ben ellenük fellázadt magyarok közötti béketárgyalásokkal állt kapcsolatban. A holland és angol követek közvetítő szerepet vállaltak ebben az ügyben, és Van Saan és Francke velük utaztak Bécsből Nagyszombatra. Később kiderül, hogy hasztalan volt az utazásuk, amiért a császári oldal késlekedését tették felelőssé. Valószínű, hogy Francke legalább olyan jól ismerte a magyar, mint a holland nyelvet. Ezen készségei okán kérték volna a segítségét?” 96. 58 Országos Széchényi Könyvtár, Budapest, Kézirattár, Oct. Holl. 1. A napló három, egymással össze nem függő részből áll: az első, valószínűleg az utazás alatt készített részben precízen, dátumjelölésekkel rögzíti az eseményeket (l-21v), a második részben (particularijten) színesebben beszéb el Van Saan, mit látott és hallott az utazás alatt (21v-64). A harmadik részben (Observatien van Hongarijen en van Sevenberghen) anekdotákkal, tájleírásokkal, ismert emberek bemutatásával foglalkozik (65-99). A második és a harmadik részt valószínű visszaérkezése után, 1706 első hónapjaiban írhatta, és a művéhez még 1720-as években is tett néhány kiegészítést.
