Századok – 2013

TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855

EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON

869

felül fogadott, s invitált, hogy tegyem meg vele az utat, megkérve, hogy másnap reggel keressem fel őt. Tegnap reggel találkozván vele az előző napihoz hasonló módon fogadott, tudomásomra hozván, hogy némelyek számára tanácsosnak tűnt, hogy addig itt hagyjon engem, amíg Bécsben személyesen meggyőződik odamenetelem hasznosságáról vagy szükségességéről. Óexellenciája felszólított, hogy legyek készen a feladat teljesítésére, s hogy a Bécsből részemre küldött leveleket vagy Angliában vagy Belgiumban váljam be, valamint hogy ez idő alatt is egyértelműen tájékoztassam őt arról, amit a császári udvarban megkísértendő vagy megteendő lépésnek tartok, ezen túl pedig nevezzem meg számára azokat az érdemes férfiakat Magyarországon, akikkel szabadon és bizalmasan tárgyalhat és tanácskozhat, amit — amely mértékben tőlem telik — a nagyságos meghatalmazott úrnak megígértem. Ma reggel ismét megjelenvén Oexellenciájánál, miután a megszokott közvetlenséggel fogadott, megtudtam tőle, hogy szándékai szerint találkozni fog Marlborough herceg Öméltóságával a Táborban, és tanácskozik vele arról, hogy vele utazzak-e Bécsbe, követni akarván a Herceg Öméltósága tanácsát és elképzelését. Biztosított, hogy időben megírja nekem, milyen döntés született közöttük, és hogy szándékáról a napokban Önnek is írni fog.

Óexellenciájától ma elbúcsúzván visszatérek Amszterdamba. Megígértem Óexellenciájának, [115v] hogy jövő hét szombaton felkeresem Óexellenciáját, és hogy ma írok Önnek. Holnap korán reggel elutazom innen, hogy látogatást tegyek, és tárgyalásokat folytassak Witsen régens úrnál, akinek tegnap írtam, és más nemes férfiaknál.

Mivel az Önök tetszése ellen tennem nem szabad, az Önök óhaját követnem ellenben kötelességem, legyen szabad kérnem, hogy értesítsen arról, hogy maradjak-e itt, vagy visszatérjek Angliába, és jónak látná-e, ha a nagyságos Sunderland levelét és döntését itt várnám be. Bármelyiket kész vagyok késlekedés nélkül megtenni - az Önök óhaja és rendelkezése szerint.

Biztos vagyok benne, hogy Buys úr és Bassecourt úr két napon belül ideérkeznek, és ha Witsen úr nem jön velük, mindent megteszek azért, hogy ő is csatlakozzék, hogy nagyságos Sunderland úrral kezet foghasson.

Addig is legyen szabad jeleznem és kifejeznem, hogy a nagyságos követ urat minden hazafi szívesen látott vendégként fogadja, és mindenki szerfelett örül, hogy a Királynő Ófelsége egy ilyen érdemes és kedvelt férfiút kíván a császári udvarba küldeni, akinek körültekintése és becsületessége előrevetíti a munka sikerét és eredményét. Különféle kiváló férfiak, akikkel három nappal ezelőtt e helyt bizalmasan beszélgethettem, köztük Vrijbergen úr (aki hamarosan visszatér Önökhöz), kértek, hogy ajánljam az Ön figyelmébe alázatos és becsületes szolgálatukat, elkötelezett tiszteletüket.

Soraimat zárva alázatosan kérem, ajánlja alázatos szolgálatomat legnagyobb tisztelettel a nagyságos kincstartó úr [Godolphin] figyelmébe, amíg Önt nemes társával és családjával együtt az isteni gondviselés, az Ön alázatos szolgáját az Ön jól ismert pártfogásába és jóindulatába ajánlom, maradok örökké és állhatatosan elkötelezett tisztelettel hűségesen Tekintetes és nemes Uram! Az Ön legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája:

Adam Francke senior

Nyájas tónusa ellenére a levél inkább arra enged következtetni, hogy Sunderlandnek — korábbi érdemei elismerése mellett — Franckot nem különösebben áll szándékában a béketárgyalásokra invitálni. Igyekszik megszerezni tőle a rendelkezésére álló információkat, de Marlborough-ra hivatkozva próbál kibújni az elvárt felkérés alól, s csak üres ígéretnek tűnik, hogy amennyiben mégis szükség lesz rá, Bécsből küld majd értesítést.

Harley 1705. július 10-én azt írja Francknak, hogy reméli, találkozott már Lord Sunderlanddel és felismerte, hogyan szolgálhatná legjobban a közös ügyet. Amennyiben Franck úgy dönt, hogy Magyarországra megy, az utazáshoz szükséges pénzt illetően küldjön neki értesítést.53 Franck Harley-nak küldött vá53 Nottinghami Egyetemi Könyvtár, Manuscripts and Special Collections, Catalogue of the letters and papers of Robert Harley, 1st Earl of Oxford, Section 2. 1703-1709, Hy 585 29.6.