Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
870 B. KIS ATTILA laszlevelében (Rotterdam, július 21.) közli, hogy a döntés nem rajta, hanem Marlborough-n múlik, de az is kiderül belőle, hogy mellőzésének az angolok részéről tapasztalható nyíltsága cselekvésre késztette a békepárti holland régenseket: [117r] Tekintetes és nemes uram, minden engedelmességgel és szolgálattal örökké tisztelendő Úr és patrónus! Legutóbbi, június 29/július 10-én kelt levelére másként válaszolhatok, mint az előzőekre tettem. De mivel még mindig nem tudom bizonyosan, hogy Sunderland úrral (akinél három nappal ezelőtt voltam, és akit holnap reggel ismét fel kell keresnem) Bécsbe kell-e utaznom — ami Marlborough herceg Öméltósága döntésétől függ —, feleslegesnek ítélem, hogy az útiköltségekről írjak. Witsen úr, valamint Buys és Bassecourt urak — akik meghagyták, hogy alázatos szolgálatukat Önnek ajánljam - úgy ítélik meg, hogy Magyarországra történő utazásom hasznos és szükséges, míg mások, akik Sunderland úrral beszéltek utamról, ezt vitatják. Három napja megosztottam nagyságos Sunderland úrral néhány dolgot a magyar ügyekkel kapcsolatosan, és azt is, hogy véleményem szerint mi módon kell azokat kezelni, hogy közölje mindezt a Herceg Öméltóságával, ami nagyságos Sunderland úrnak nagyon tetszett. Én holnap vagy az azt követő nap vissza tervezek menni Amszterdamba, hogy ott várjak nagyságos Sunderland úr levelére, és az utazásra — ha felkérnek rá — felkészüljek valamiképp. Hogy mennyi pénzt igényeljek a hosszú és fáradságos útra, nem tudom, azt mégis merem állítani, hogy hűségesen fogok sáfárkodni minden rám bízott pénzzel, nem fogom azt hiábavaló módon költeni, és úgy teljesítem a megbízatást, hogy kizárólag a szükséges ügyekre kelljen költenem. S mivel hitellevelet kell kiállítaniuk a részemre, jelezni fogom Önnek, mennyi pénzt kell cambiuson keresztül küldeni, ahogy számos barátom — kiváló férfiak — saját szolgálatuk során voltak szívesek nekem megmutatni. Nagyságos Sunderland úr a haza számos atyja előtt érdememen felül emlékezett meg rólam, szerfelett dicsérte a közös ügy érdekében hűségesen végzett munkámat, s ami egyszersmind felülmúlt mindent, nagyságos Sunderland úr biztosított, hogy nem fog mellőzni engem, ami tisztességes dolog volt ettől a becsületes embertől, a közös ügy hű szolgájától: amit Isten jóságának és kegyelmének tulajdonítok, köszönet neki, hogy engem, gyarló emberi eszközt, ilyen jóra akar szánni, és egyedül Benne bízva kész vagyok Ót és Önöket szolgálni. Örömmel írok Önnek, nem kételkedvén abban, hogy ezzel a levéllel együtt mindenféle jó hírt is fog kapni, amelyek megtörik a csendet, mivel biztos vagyok benne, hogy azok majd a Herceg Öméltósága [Marlborough] és Ouwerkerk [Overkirk] marsall legújabb tetteiről fogják Önt tudósítani, amelyek a korábbi szcénát egy sokkal örömtelibb szcénává változtatják. Kérem, ajánlja lekötelezett tiszteletemet és alázatos szolgálatomat a kincstárnok úrnak [Godolphin], Ugyanakkor a haza hűséges atyját, az én legfőbb patrónusomat társával és nemes családjával együtt az isteni gondviselés, amíg az Ön legalázatosabb szolgáját az Ön régi pártfogásába és jóindulatába ajánlom, maradok őszinte szívvel és állhatatos hűséggel Tekintetes és nemes Uram! az Ön legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája: Adam Francke senior Nicolaas Witsenről és Willem Buysről már szó esett. Jacob de la Bassecour ügyvéd (1664-1748) 1704-től az amszterdami kormányzat második pensionáriusa volt Buys mellett, aki a várost képviselte a rendi gyűléseken Hágában. Joggal gyanakodhatunk tehát rá, hogy azonosult Buys franciabarát és békepárti nézeteivel. Az amszterdami triumvirátus nyomására — az ellenkező tanácsok (minden bizonnyal elsősorban is Marlborough álláspontja) ellenére — Franck végül hosszas hezitálás után mégis „útlevelet” kap a bécsi tárgyalásokra. Az
