Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
856 B. KIS ATTILA gat-európai ágensévé válik. Az 1688-as fordulat után az angliai politika világában vár rá még nagyobb ívű karrier. Még a száműzetés évei alatt befolyásos kapcsolatokat épített ki a Hollandiába menekült liberális whig párti angol arisztokraták körében, akik az 1688-as fordulat után bizalmas londoni állami hivatalhoz segítették Franckot. 1691-től a részben állami, részben kereskedelmi társaságként működő holland Kelet- és Nyugat-indiai Társaság londoni képviselőjeként, és a brit General Post Office vezetőjeként (postmaster) is alkalmazták. Emellett egyre állandóbb tagja a holland és angol elit körök társasági életének. Saját kifejezésével élve „különleges barátai” közé tartozik az 1690-es években a holland grand pensioner, Anthonie Heinsius, az amszterdami polgármesterek, Nicolaas Witsen és Johannes Hűddé, az amszterdami pensioner, Willem Buys, a Kelet-indiai Társaság igazgatói, Willem van Dam és Salamon van de Blocquery, a Staten Generaal deventeri képviselője, Gijsbert Cuper, olyan híres holland és angol gondolkodók, mint Philip van Limborch, John Locke és Anthony-Ashley Cooper, Shaftesbury grófja, vagy a republikánus érzelmű John Wildman. Amszterdami és londoni háza ugyanakkor felekezeti hovatartozásra és társadalmi rangra való tekintet nélkül a nyugatra tartó erdélyi fiatalok egyik állandó zarándokhelye is volt, akik révén Franck tartotta a kapcsolatot a döntéshozó erdélyi arisztokráciával is.2 Legnagyobb befolyásra azonban akkor tesz szert, amikor közvetlen, s a jelek szerint bizalmas barátságot köt a tory párt vezetőjével, Robert Harley-val (1661-1724). Amikor Harley-t John Churchill és Sidney Godolphin bevonja a kormányzásba, és együtt alkotják a legfontosabb döntéseket hozó triumvirátust, Harley több alkalommal azzal a megbízatással küldi Adam Franckot Hollandiába, hogy biztosítsa az angol kormány (és annak első diplomatája, Marlborough herceg) számára azt a hollandiai támogatást és bizalmat, amely az angol-holland perszonálunió idején, III. Vilmos haláláig töretlenül fennállt. A spanyol örökösödési háború kezdetén különösen fontos volt, hogy a kiterjedt francia kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező és éppen ezért hagyományosan békepárti holland régensek a háború mellé álljanak, később pedig a nehézségek ellenére kitartsanak szövetségeseik mellett. A források arra utalnak, hogy az 1701-től 1706-ig tartó periódusban Adam Franck a legbelsőbb angol kormánykörök megítélése szerint is igen hatásosan képviselte Németalföldön a háborúpárti angol álláspontot, és eredményesen működött közre a két tengeri nagyhatalom között jelentkező konfliktusok elsimításában. Francknak az angol kormány megbízásából és érdekében végzett hollandiai tevékenysége eleinte irritálta a holland régenseket, 1704 őszétől azonban stílust váltva a németalföldi felső vezetés is igyekezett kihasználni Franck brit kormányzati körökben szerzett befolyását arra, hogy az angol dön-2 Az Adam Franckról eddig megjelent fontosabb publikációk: If. Frank Ádám levele Amszterdamból, 1667. február 15. Közli: Benczédy Gergely. Keresztény Magvető, 23. (1888: 1. füzet), 28-38.; B. Kis Attila: Een brief van Adam Francke uit 1667. Doopsgezinde Bijdragen, 1999. 196-201.; Uő: Frank Ádám (1639-1717) és a Bibliotheca Fratrum Polonorum. Magyar Könyvszemle 119. (2003: 1. sz.) 94-105.; Uő: Adamus Francus and the Bibliotheca Fratrum Polonorum. In: Faustus Socinus and His Heritage. Szerk. Lech Szczucki. Krakkó, 2005. 243-251. US: Egy európai ívű 17. századi „karrierregény: Adam Franck (1639-1717) pályája. Erdélyi Múzeum LXX. kötet (2008: 3-4. füzet) 37-56.
