Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
EGY „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON 857 téshozókat a holland külpolitika egyes témái mellé állítsa.3 A sem Hollandiában, sem Angliában születési előjoggal vagy vagyonnal nem rendelkező Franck ezekben az években ért karrierje zenitjére, számos kérdésben a legközvetlenebb módon személyesen működvén közre e két tengeri nagyhatalom politikai döntéshozatalában. Adam Franck befolyásának a növekedése 1704 őszétől találkozott a tengeri hatalmak mind élénkebb érdeklődésével a Habsburg Birodalom belügyei, különösen a feszült magyarországi és erdélyi helyzet iránt. A származásáról és magyarországi kapcsolatairól is tudó angol-holland politikusok igyekeztek kihasználni Franck elkötelezettségét, ismereteit és kapcsolatait, és bevonták őt a Habsburg Birodalommal kapcsolatos diplomáciai ügyekbe is. A brit kormány 1704 szeptemberében küldte át új megbízással a kontinensre Franckot (hogy ettől kezdve másfél évig vissza se térjen Angliába),4 a holland állami vezetők pedig 1704 őszén kezdtek aktív érdeklődést mutatni Franck szolgálatai iránt. 1704. augusztus 29-i levelében a grand pensioner, Anthonie Heinsius (1641-1720) londoni követétől, Martinus Vrijbergentől (1657-1711) érdeklődik, hogy alkalmasnak találja-e Adam Franckot arra, hogy egy bizonyos kérdésben Hollandia álláspontjának mélyebb okait ismertesse Robert Harley-val. Van Vrijbergen válasza 1704. szeptember 12-én minden tekintetben megerősítő: „Becsületes embernek tartom őt, aki őszintén szereti az Államot. Méltóságod nyilvánvalóan meg fog róla bizonyosodni, hogy ő Harley úr belső baráti köréhez tartozik, és egészen szabadon beszélhet vele”.5 Hogy mi lehetett az egyik ügy, amelyben Heinsius igénybe vette Franck közvetítő-szolgálatát Harley felé, az kiderül Adam Franck 1704. szeptember 26-i, Amszterdamból Harley-nak küldött leveléből: [196r] Most legyen szabad folytatnom, amit nemrég a magyarokról és erdélyiekről, azok elvesztett és helyreállítandó szabadságáról nemrég előadni kezdtem, állhatatosan kérve Ont, hogy — ebben az alkalmas időben — az elnyomott magyarokat és erdélyieket igyekezzen döntéseivel és segítségével támogatni a könyörületes Királynő Ófelsége befolyása által. Itt most tárgyalások folynak Heinsius úr és néhány más szabadságszerető férfiú között, [196v] akik tegnap és ma felkerestek engem, intve és kérve, hogy mozgassak meg minden követ Önöknél, hogy a szerencsétlen magyarok és erdélyiek határozottan elkötelezett, serény patrónusai legyenek, és őket döntéseikkel és segítségükkel támogassák. Egyik közülük gyakran kap levelet Magyarországról és Erdélyből. 3 H. L. Snyder: Godolphin and Harley: A Study of Their Partnership in Politics, in The Huntington Library Quaterly. A Journal for the History and Interpretation of English and American Civilization. Vol. 30. 1967. 241-271. 242-243 és 258.; The Marlborough-Godolphin Correspondence. Szerk. Henry L. Snyder. 1975. 160. 3. jegyzet. 4 Ez kiderül Franck 1706. április 25-i elszámolásából. British Library, London, (a továbbiakban: BL) Manuscripts, Add-70193, f. 222. Adam Franck és Robert Harley latinul levelezett egymással 1697 és 1710 között. Levelezésük a British Library-ben található a Manuscripts Add. 70193, ff. 103-235. jelzet alatt. Jelen tanulmány arra vállalkozik, hogy a levelezésből a magyar vonatkozású szemelvényeket közölje magyar fordításban. A továbbiakban a folio számokra nem külön jegyzetben, hanem a forrásközlésnél utalok. 5 “lek houde hem voor een seer eerlijek man die den Staet opreght lieff heeft. U Ho.Ed.G. sal aparent weeten dat hij een intime kennis is van den Heer Harley en seer vrij met hem derft spreecken.” Az idézet az A. J. Veenendaal által kiadott Heinsius-levelezésben olvasható: De briefwisseling van Antonie Heinsius i. m. 19 kötet Szerk. A. J. Veenendaal. Den Haag, 1976-2001. 3. k. 333.; Heinsius érdeklődő levele Vrijbergenhez: uo. 305.
