Századok – 2013
TANULMÁNYOK - B. Kis Attila: Egy ismeretlen "angol" diplomata a nagyszombati tárgyalásokon IV/855
B. Kis Attila EGY ISMERETLEN „ANGOL” DIPLOMATA A NAGYSZOMBATI TÁRGYALÁSOKON* „A lebegtető és fondorlatos francia diplomáciai lépések — Köpeczi Béla és R. Várkonyi Ágnes jóvoltából —jól ismertek. Sokat tudunk már az orosz cárral folytatott egyezkedésekről, és egyre több információnk van a Porta vitathatatlanul — mindkét szövetséget — hitegető és legfőképp a túlélésre játszó politikájáról is. Annál kevésbé kerültek viszont előtérbe az angol-holland békeközvetítés (mediáció) erőfeszítései.” - írja Bartal Csaba a Rákóczi-szabadságharc és a tengeri hatalmak közti viszony alakulását bemutató diplomáciatörténeti összefoglalójában.' Jelen tanulmány e nem kellőképpen feltárt terület megismeréséhez igyekszik hozzájárulni néhány új forrás bemutatásával, amelyek a nagyszombati béketárgyalás előzményeit és az 1705-ös év teléig tartó fordulatait segítenek tisztázni. Az eseményeket a tárgyalások egyik mellékszereplőjének szemszögéből bemutatva egyúttal egy olyan „angol” diplomatára szeretném felhívni a figyelmet, akinek a tárgyalásokon való részvételéről a magyar szakirodalom eddig nem tett említést. Jelen cikk kereteit meghaladná, hogy a szóban forgó diplomata, Adam Franck (1639-1717) fordulatokban bővelkedő életrajzát részleteiben ismertessem, néhány tény megemlítése azonban elkerülhetetlen. Az erdélyi születésű Adam Franck, akinek Sziléziából származó édesapja a kolozsvári unitárius gyülekezet szász prédikátora volt, húszéves korában, 1660-ban érkezett Hollandiába, amikor — részben az egyház költségén — nyugat-európai tanulmánykörútra indult. Teológushallgatóként a száműzött lengyel szociniánusok biztatására tiltott könyvek kiadásával kezdett el foglalkozni, és elvegyült a heterodox irányzatok felé nyitott amszterdami társaságok fél-illegális világában. Erdélybe nem tért vissza, és 1669-ben feleségül vette a befolyásos rokoni szálakkal rendelkező Dieuwertje Verwout-t. Az 1680-as években már mint a holland nagypolitika egyik bennfentese tűnik fel, egyúttal pedig — ifjúkori kapcsolatait is kihasználva — az évtized második felében az Erdélyi Fejedelemség egyik nyu- * 1 * Jelen tanulmány nem születhetett volna meg Ruud Lambour holland művelődéstörténész önzetlen közreműködése nélkül. 1 Bartal Csaba: Angol és holland békeközvetítési kísérletek a Rákóczi-szabadságharcban. Rubicon 2004. 1. sz. 20-25. 20. Ugyanezt jelzi R. Várkonyi Ágnes is: „Rákóczi angol, holland kapcsolatairól még a kiadott hatalmas forrásanyag tárgyszerű feldolgozása sem történt meg, annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben már komoly tanulmányok jelezték a behatóbb vizsgálatok szükségét.” R. Várkonyi Ágnes: Anna királynő levélváltása Rákóczival és az európai egyensúly kérdései. In: A tudomány szolgálatában (Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára). Szerk. Glatz Ferenc. MTA Történettudományi Intézete. Bp. 1993. 149-161. 150.
