Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813
STATILEO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 833 inkább derékhadat?) várnak János király emberei: „Jóllehet a korábbi napokban király őfelsége [ti. János király — B. R.], legkegyelmesebb uram, és őfelsége megbízásából én is bőségesen elegendő levelet írtam, és őfelsége értésre adta szándékát, mindazonáltal — e dologban és titkos vállalkozásban, melyben nekem nagy részem van — az ügy az idő hiánya miatt nagy szükséget szenved, ezért őfelsége újból akar írni méltóságos uradnak. Bizony a királyi felség most Erdélyből mozgatva csapatait eltökélt szándékkal Buda visszafoglalására törekszik, hanem szükséget szenved külföldi katonákból, akik hacsak nem jönnek igen gyorsan, a késedelmük nagy kárt fog okozni őfelsége ügyeiben. Amiért is méltóságos uradat sürgetni fogja, hogy ha valóban az én uram ügyének megmentését óhajtja, akkor siettesse a katonákat, hogy minél gyorsabban jöjjenek — amiért hálás köszönettel tartozna. Más leveleimben írtam, hogy 2 ezer lengyel lovas és 500 gyalogos érkezése volna szerencsés. Hasonlóképpen a Lanckoronski úr által vezetendő 500 litván íjász, miként írta Hieronim Laski úr, és 1 vagy 2 ezer tatár lovas Daszkiewicz143 úr vezérlete által, aki erről írt őfelségének. Ebben állapodott meg méltóságoddal. A királyi felség rábírt engem arra, hogy ide, nagyságod területeire, vagy Munkácsra, vagy Homonnára jöjjenek, mert bizony követendő és teljesítendő időpont van e dologban megbeszélve Homonnai Ferenc144 méltóságos úrral, hogy azon az úton jöjjenek. De akármilyen területekről is jönnek majd, meg fognak találni a segítségükkel, mint azt nagyságos méltóságod az egyezségben lefektette. Amennyiben méltóságod nem siettetné azokat az embereket, bizony a késedelem sokban akadályozná király őfelségét, az én legkegyelmesebb uramat. Barátságával és bőkezűségével viszonozza majd méltóságod gyorsaságát. ”145 Statileo azonban hiába várta a lengyel-litván-tatár csapatok érkezését, a szokatlan időpontban, az ősz derekán sehogy sem akart összegyűlni az immár 10 ezres nagyságrendű János-párti hadsereg. November 9-én az erdélyi püspök újabb levelet küldött Tarnówskinak. Az előző levélben Statileo már megfogalmazta, hogy a hadjárat célja Buda visszafoglalása, időközben azonban a János hadvezéreivel folytatott közös tanácskozásukon ráébredhettek arra, hogy nincs ostromfelszerelésük. János király ez ügyben is a lengyel királytól remélt segítséget: „Tegnapi napon írtam méltóságodnak [ismét Jan Tarnówskinak írta a levelet Statileo püspök — B. R.] király őfelsége, az én legkegyelmesebb uram [ti. János király] ügyeinek előmozdításában. Most ebben az órában tértem vissza őfelségétől, aki jelezte, hogy késedelem nélkül már most bocsássa előre a katonákat, akik az árulókat megbüntethetik, és Báthory urat, és más szerencsétlen pártállásúakat jó szerencsével megszállhatják, megsemmisíthetik, és a bajokat rajtuk megbosszulhatják. Amiért őfelsége kéri méltóságodat, hogyha az ügyét — lévén, hogy a királyságát akarja magának visszaállítani — meg akarja menteni, siessen a híveivel méltóságod, nem takarékoskodva a költségekkel. Mert az 143 A levélben Eustachiusnak nevezett 72 éves Eustachy Daszkiewicz (vagy Ostafij Daszkowicz) bojár (1455-1535), aki a lengyel hadseregben 1508-tól haláláig a kozák és tatár segédcsapatokat vezette. Wtadyslaw Pochiecha: Eustachy Daszkiewicz. In: PSB. IV vol. 445^146. 144 Homonnai Drugeth Ferenc. 145 AT. IX. CCCXXIII. 328. Barta G. : A Sztambulba vezető út i. m. 196-197.
