Századok – 2013

TANULMÁNYOK - Botlik Richárd: Statileo János diplomáciai küldetései János király (1526-1540) uralkodásának idejéből IV/813

STATILEO JÁNOS DIPLOMÁCIAI KÜLDETÉSEI JÁNOS KIRÁLY IDEJÉBŐL 831

felvidéki városok bezárták kapuikat előtte, a tiszántúli területen kevés hadra fogható lakos élt. A szultántól még nem kérhetett segítséget János, mivel csupán 1527. október 18-án küldte diplomatáját, Hieronim Laskit Konstantinápolyba. Hiába volt a legkeresztényibb király, I. Ferenc (1515-1547) francia uralkodó és VIII. Henrik angol király papíron létező szövetségese, katonai támogatásban egyelőre még nem reménykedhetett. 1527 végén egyetlen partnerében, I. Zsigmond lengyel király jóindulatában bízhatott. Csodával határos módon a 16. század elejétől gyengélkedő lengyel hadsereg — főparancsnoka révén titokban ugyan, de — felvállalta a segítségnyújtást. Mindez akár kockázatos háborúba is sodorhatta volna Lengyelországot, hiszen 1515 óta szerződés kapcsolta össze a Habsburg-házzal, és 1525-ben kötött békét a Habsburgok szövetségesével, a Német Lovagrenddel. János király a tokaji csatából Bodó Ferenc vezetésével kimentett 2000 fegyverest, főként lovasokat. Az Erdélyben gyűjtött ezer gyalogos íjásszal és kétezer lovassal együtt tehát összesen 5000 katonája volt. 1527 októberében 80 ezer aranydukátot vártak a lengyelektől,132 mely összeg fedezetére bemutatták János király Fuggerekkel kötött — felvidéki bányák kitermelési jogosultságát igazoló — okleveleinek másolatát.133 1527 késő őszén János király homonnai Drugeth Ferenc, Ung megyei főispán birtokára ment hadseregével, hogy Munkácsnál vagy Homonnánál táborába szólítsa a lengyel zsoldosokat.134 135

Hieronim Laski Konstantinápolyba vezető útja előtt Kolozsvárról terjedelmes, és igen bőséges információkat tartalmazó levelet küldött sógorának és közeli barátjának, Jan Tarnówskinak,136 aki a lengyel hadsereg főkapitánya és (címben) az oroszok helytartója volt. „Őfelsége [vagyis János király — B. R.] — írta Laski — az ellenség ellen fog menni, őfelsége ezért szerfelett óhajtja, hogy a mi nemzetünk [ti. Lengyelország — B. R.] őhozzá csatlakozzon zsoldosokkal. [...1 Miért hogy nagyságos uramat, sógoromat kéri őfelsége [János király — B. R.], és én is kérem és javaslom, hogy méltányolja gondviselését az ő híveibe fektetni, s hogy az előadott válogatott minőségű lovas és gyalogos csapatokat számlálásra és összeírásra Munkácsra — az ott állomásozó hadsereghez — küldje, kiknek vezetője Przeclaw Lanckoronski136 úr lenne, akihez őfelsége ebben a dologban már küldött leveleket. [...] Nálam kicsiny vagy semmi lovasság nincs, és kétséges, hogy gyalogságot összecsalogathattak [Munkácsra — B. R.]. Ha őnagysága másként nem tudna megegyezni, azt az ötszázat, kiket küldött, őfelsé132 AT. IX. CCCXIV 316.

133 Anton Fugger 1527. március 10-én egyezett meg János királlyal a bányák ügyében. Barta G.\ Konszolidációs kísérlet i. m. 665.

134 AMK. CS. Nr. 1112-1114, Nr. 1151. Barta G.: Konszolidációs kísérlet i. m. 650., 657.

135 Pawel Jasienica: Polska Piastów-Polska Jagiellonów. Warsawa 1986. 354-381. Botlik R. : Az 1531. évi i. m. 587-589. Bethlen Farkas: Erdély története. I—II. könyv (1782.) I. kötet. Ford.: Bodor András. Budapest-Kolozsvár 2000. I. 81-91., I. 146-147. A lengyel királyi kancellária Libri Legationum sorozatának magyar vonatkozású iratai II. (1526-1541) Közreadta: Tóth Péter. Miskolc 2003. 13.

136 Chmelnicki nemes, aki a moldvaiak elleni háborúkban tüntette ki magát bátorságával. 1531. június 10-én, a Petru Rare§ vajdával vívott obertyni csata után halt meg. Polski Siownik Biograficzny. I-XXV Volumes. Wrodaw-Warsawa-Kraków 1885-. (A továbbiakban PSB.) XVI. vol. 449.