Századok – 2013
VITA - Gyáni Gábor: Válaszféle a levélfélére III/801
802 VITA 5. „Mert igencsak tudjuk, hogy eleink munkája nélkül aligha lehetnénk mai tudásunk birtokában. Közben azonban messzemenően ügyelünk azokra az elméleti figyelmeztetésekre, amelyek a múlt hiteles feltárásának buktatóit tárják elénk. És mindeközben azt tartjuk, hogy nem attól lesz valaki elméletbarát, ha írásait teletömi idegen kifejezésekkel, nyakatekert eszmefuttatásokkal, tekintetét a múlt és a jelen valóságától elfordítva metatörténeti eszmefuttatásokba réved bele, hanem attól, hogy tekintetét elemeli az empíria, a részletek világától magasabb szintekre.”6 6. „A tömör [elméleti] megfogalmazás előnye, hogy az érdeklődőnek nem kell rengeteg nehezen érthető szövegen átrágnia magát.”7 Ezért gondolhatta úgy a szerzőtriász, hogy kár lenne fárasztania magát Frank Ankersmit „nehezen érthető szövegének” olvasásával, elég belelapoznia Simon Zoltán Boldizsár néhány lapos „tömör” könyvismertetésébe, hogy ezt követően magabiztosan megállapítsa: „Ez az Ankersmit bizony nem a régi Ankersmit”8 7. „[Mi] nem használunk olyan nyelvezetet, amely nemhogy a szélesebb, de még a művelt (ám nem posztmodern) szakmai körök számára is érthetetlen, emészthetetlen. [...] Való igaz, hogy mi nem vagyunk a történetírás manökenjei, nem öltöttük magunkra (és a jövőben sem szándékozunk ilyesmit tenni) a posztmodern sokszor valós anyag helyett inkább levegőből szőtt ruházatát.”9 8. „Azért sem vagyunk pomofóbok, mert szilárd meggyőződésünk szerint a posztmodern történetírás valóban csak a múló divat taraján aratta szűk körben sikereit. Úgy tűnik, hogy kinyilvánított, ellenkező természetű reményeidet csak a kívánság-gondolkodás sarkantyúzza. Ez a taraj bizony máris hanyatlóban van.”10 9. „Te magad [...] megsértődtél, hogy a vita résztvevői (R. Várkonyi Ágnes és Hermann Róbert kivételével) vitacikked 2006-ban történt megjelenését követően a Hadtörténelmi Közlemények hasábjain közzétett hozzászólásaikban »még távoli utalást sem tettek« tanulmányod létére, azaz nem a Te tanulmányoddal foglalkoztak, hanem a »magyar hadtörténetírás paradigmáiról, jövőbeni lehetőségeiről, feladatairól« fejtették ki véleményüket. Valójában többen is (Veszprémy László, Zachar József) vitatkoztak fő téziseddel, legfeljebb — nem kívánván belebonyolódni a metatörténet világába — közvetett módon reflektáltak mindarra, amit 6 Uo. 7 Uo. 796. 8 Uo. 798. Az a fajta szakirodalmi tájékozódás, amely egyetlen könyvbírálat ismeretével is beéri valamely tudományos munka kapcsán, bizony tőrbe csalja a szerzőtriászt:, „ez az Ankersmit” ugyanis hamisítatlanul az a régi Ankersmit, aki egykoron a Narrative Logic: A Semantic Analysis of the Historian’s Language című könyv (1983) szerzője is volt. A holland teoretikus utolsó könyvéről szóló, a Századok hasábjain hamarosan megjelenő könyvismertetésemben kerítek sort e kijelentésem részletes alátámasztására. 9 Uo. 797. 10 Uo. 798. Nota bene: mintha cikkemnek nem lenne második fele, melyben — bibliográfiailag dokumentált módon — éppen azt mutatom be, hogy miként aratja a posztmodern „a múló divat taraján szűk körben sikereit” idehaza!
