Századok – 2013
VITA - Hermann Róbert - Karsai László - Pritz Pál: Levélféle Gyáni Gábornak III/793
798 VITA Azért sem vagyunk pomofóbok, mert szilárd meggyőződésünk szerint a posztmodern történetírás valóban csak a múló divat taraján aratta szűk körben sikereit. Úgy tűnik, hogy kinyilvánított, ellenkező természetű reményeidet csak a kívánság-gondolkodás sarkantyúzza. Ez a taraj bizony máris hanyatlóban van. Aligha kerülte el figyelmedet az általad számos ízben oly buzgón idézett Frank R. Ankersmit elmúlt évben publikált Meaning, Truth and Reference in Historical Representation című könyve.5 Ez az Ankersmit bizony nem a régi Ankersmit. Egyik igencsak elgondolkoztató eszmefuttatása Fernand Braudel nevezetes mesternarratívájával kapcsolatos. Ugye, közhelyszámba megy az a tény, hogy a jeles historikus szemléletét nem éppen a politikatörténet iránti lelkesedés jellemezte? Nos, Ankersmit azt mondja: Ha e jeles szerzőnek a Földközi-tenger és a mediterrán-világ II. Fülöp korában című opuszából kiveszünk mindent, ami 16. századi Európa politikumát idézi az olvasó elé, akkor olyan helyzetben kerülünk, mint az a vezető, aki kocsiját áthatolhatatlan ködben kormányozza. A politikum társadalmon belüli fontosságáról, következőleg a történetíráson belül a politikatörténet-írás helyéről a fentiek szellemében összegzőén az alábbiakat állapítja meg: „a politikatörténet a történetírás minden egyéb formájának az alapja és előfeltétele, ideértve a társadalom- és gazdaságtörténetet, a kultúrtörténetet, valamint az eszmetörténetet is.”6 7 8 Akár a szemét is dörzsölheti az ember. Valóban a posztmodern gondolkodás egyik kiemelkedő formálóját (tehát nem ennek a világnak csupán az egyik közvetítőjét) olvassa? Valóban azt olvassa. Egyébként munkásságodat követve jó ideje azt látjuk, hogy alkalmanként Neked is megjött a kedved a politikatörténeti vizsgálódásokra. Mivel azonban a modern szemléletű politikatörténet-írás meglehetősen komoly, egyik napról a másikra aligha elsajátítható képzettséget igényel, ezért ezek az írásaid (szerény meglátásunk szerint) bizony elmaradnak a társadalomtörténeti tárgyú munkáid magas színvonalától. A várt hatás azonban elmaradt. Krausz Tamás egyetemi tanár olyan élesen vágott vissza, hogy az olvasó azt látta: észrevételeidből kő kövön nem maradt.9 Nem tartjuk szükségesnek, hogy ebben a vitában állást foglaljunk. Ám azt bizonyára megalapozottan mondjuk, hogy az efféle hangnem bizonyosan nem válik a szakma épülésére. Ez a stílus igencsak kontraproduktiv. Elfedi azt a 5 Cornell University Press. Ithaka, New York, 2012. 6 Az idézet helye: 246. A könyv alapos ismertetésére ld.: Simon Zoltán Boldizsár: Egy régi-új történetfilozófia: historizmus a nyelvben? In: Korall 2012. 6. sz. 121-127. 7 Eszmélet 94. sz. 182-244. 8 Pontatlan olvasatok, avagy hogyan konstruáljuk meg a vitapartnert. In: Eszmélet 95. sz. 173-183. 9 A meg nem értett Gyáni Gábor. Uo. 185-195.
