Századok – 2013
VITA - Hermann Róbert - Karsai László - Pritz Pál: Levélféle Gyáni Gábornak III/793
794 VITA az ilyen ügyekben való járatlanság kinyilvánítása”(180.) - bizony van ebben egy leheletnyi túlzás.3 És, ha már éppen ezen idézett mondat közvetlen tőszomszédságában felteszed — ám meglehetősen hiányosan válaszolod meg — azt a kérdést „mi vajon a helyzet az országhatárokon túl”, akkor nem túl messzire menve a mi kis hazánktól, csupán a nálunk mintegy négyszer nagyobb lélekszámú lengyelekre vetve tekintetünket, vajon lehet négyszer ennyi nevet őtőlük felsorolni? Vélhetőleg aligha. De még ezzel együtt is, meglehetősen méltánytalan lenne a Te szavaiddal nyilatkozni róluk. Mert sok más téren nekik is megvannak a maguk erősségei. * A ma historikusai igencsak tisztában vannak azzal a ténnyel, hogy a 19. századi elődeiknél mesze jobb feltételek között, messze gazdagabb eszközrendszer birtokában dolgozhatnak. Ezeket pedig természetesen messzemenően hasznosítják, és mindez megadja a lehetőségét annak, hogy munkájuk színvonala is jobb legyen. Az más dolog, hogy ennek a tudásnak mennyire vannak birtokában más területek művelői. Azt gondoljuk, hogy mindazoknak, akik nem a történelemelméletet művelésére szakosodtak, annyit kell minimálisan tudniuk ezekből a dolgokból, amennyi tudás nélkül a saját szakágukat sem lehet megfelelő szinten művelni. Nem kétséges, hogy e vonatkozásban már lehet igazságod. De ez a konkrét helyzet konkrét elemzését igényli. Van, akinél ez efféle kritika indokolt, másnál részben helytálló, s vannak szép számmal olyan kollégáink, akikkel szemben egészen bizonyosan méltánytalan. És az is bizonyos, hogy az összkép megvonásához tekintetünket magasabbra kell emelnünk. Innen nézve az általános helyzetről, s az abból adódó kemény követelményekről beszélünk. Tehát arról, hogy a ma historikusa irdatlanul hatalmas forrásanyaggal rendelkezik - kell, hogy (sokszor idegőrlő munka révén) rendelkezzék. A számítástechnika révén tudását esetenként megsokszorozó keresési metódusok állnak a rendelkezésére - és kell is, hogy ezeket elsajátítsa. Korábbi időszakokhoz képest elképzelhetetlen mértékben képes a társtudományok eredményeit hasznosítani - és kell is hasznosítania, különben a versenyben menthetetlenül lemarad. No, ha mindehhez megvan a nélkülözhetetlen tehetség, akkor tehát lankadatlan szorgalom, megfelelő módszertan révén a múlt korábban mély homályba vesző szegleteibe is bepillantást nyerhetünk (és nyerünk is). Ezek a lehetőségek 19. századi elődeink számára elképzelhetetlenek voltak. 3 És nem hagyhatjuk szó nélkül szavaidat azért sem, mert eleinkkel is megengedhetetlenül mostoha vagy. Hiszen a magyar történetírás története arról győzi meg a tárgyilagos szemlélőt, hogy Pauler Gyulától Salamon Ferencen át Dékány Istvánig igenis voltak olyan történészek, akiknek van számba veendő elméleti munkásságuk. A leckét itt sem mondjuk fel, hiszen a témában biztosan kalauzolja az olvasót Romsics Ignác - főszövegben még hivatkozott - historiográfiai alapműve.