Századok – 2013
MŰHELY - Soós László: Hatásköri vita a rendőrség és a katonaság között (1903 október 6.) III/783
HATÁSKÖRI VITA A RENDŐRSÉG ÉS KATONASÁG KÖZÖTT (1903. OKTÓBER 6.) 787 november 16-án készített átiratában — véleményét az alábbiak szerint hozta, a rendőrség felelősségre vonását sürgető közös hadügyminiszter tudomására. „Ha tehát az állomásparancsnokság az illetékes polgári felső hatóságoknál orvoslást keresett volna, a Szeged és Budapest között létező távírda- és telefonösszeköttetés mellett, ez ügy kevés óra alatt törvényes úton kielégítő megoldást nyerhetett volna. Midőn azonban az állomásparancsnokság karhatalom alkalmazásával saját felelősségére intézkedett, kellő szükség nélkül a törvényes renddel helyezte magát ellentétbe. A közrend fenntartása s rendészeti intézkedések elrendelése és foganatosítása ugyanis a polgári hatóság feladata, s a fegyveres erő csak az illetékes hatóság felhívására és felelőssége mellett jöhet alkalmazásba. Ostromállapot vagy anarchia, ha a rendőri hatóság törvényes hatáskörébe tartozó ügyekben a katonai parancsnokság saját felelősségére határoz, és avatkozik be. Egy ily fellépés csak akkor lett volna igazolható, ha az immanens veszély elhárítása céljából feltétlenül szükségesnek mutatkozott volna, márpedig bármily jogosult volt is az állomásparancsnok azon követelése, hogy a kérdéses koszorú mielőbb eltávolíttassák, azon körülményből veszély semmi irányban be nem állott volna, ha annak eltávolítása a felső hatóság intézkedésének bekérése folytán néhány órai késedelmet szenvedett volna. Különösen az ország mostani helyzetében, midőn oly lelkiismeretlenül igyekeznek előidézni és kihasználni oly incidenseket, amelyek a Közös Hadsereg ellen izgatják fel a közhangulatot, különös súllyal bír az, hogy a Hadsereg illető tényezői szoros skrupulozitással tartsák be a törvények által megvont korlátokat, és jogos panaszaik orvoslását az illetékes hatóságok útján keressék. Midőn tehát készséggel kijelentem, hogy teljes elégtételt fogok a Hadseregnek szolgáltatni valahányszor ennek szüksége fennforog, másrészről Nagyméltóságod bölcs intencióiba vetett teljes bizalommal kérem Nagyméltóságodat, hogy az illető parancsnokságokat a törvények betartására szigorúan utasítani, s a netalán előforduló szabálytalanságot megfelelő megtorlásban részesíteni méltóztassék. Hogy a fennforgó konkrét esetben ilyen szabálytalanság Szegedi Allomásparancsnokság által elkövettetett, az kétségtelennek látszik előttem, és bármennyire méltányoljam is a parancsnokság eljárásának indokait, súlyosbítja a tényt azon körülmény, hogy a Hadseregnek kiválóan magas tisztje helyezte a törvényes renddel ellentétbe magát. Ennélfogva a szegedi rendőrhatóság által elkövetett súlyos mulasztás megtorlására csak azon esetben vállaikozhatom, ha az állomásparancsnok által elkövetett hiba sem marad megfelelő következmények nélkül.”19 A katonai intézkedések törvényes voltához ragaszkodó közös hadügyminiszter november 27-én kelt válaszában sajnálattal értesítette a magyar belügyminisztert arról, hogy „a Szegedi Allomásparancsnokság ezen ügyben tanúsított eljárásának megbírálása tekintetében nem jött teljes egyetértés” létre közöttük.20 A korábbinál mérsékeltebb hangvételre tekintettel, illetve a történtek lezárása érdekében Tisza István — az 1904. január 12-én irt válaszában — 19 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 977. sz. Tisza István mint magyar belügyminiszter átirata Pitreich közös hadügyminiszter részére. 1903. nov. 16. 20 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 1046. sz. Pitreich közös hadügyminiszter átirata a magyar belügyminiszter részére. 1903. nov.27.
