Századok – 2013
MŰHELY - Soós László: Hatásköri vita a rendőrség és a katonaság között (1903 október 6.) III/783
788 SOÓS LÁSZLÓ kompromisszumos megoldást javasolt. A magyar belügyminiszter felajánlotta: ha ahhoz Nagyméltóságod is hozzájárul, ezúttal a szegedi rendőri hatósági közeg ellen, különben szabálytalan eljárása miatt, a megtorló eljárástól eltekintek, amely esetben természetesen én sem ragaszkodnám ahhoz, hogy az állomásparancsnok általam kifogásolt eljárása bárminemű további intézkedés tárgyául szolgáljon.”21 Egyben kérte a hadügyminisztert, hogy utasítsa az összes magyarországi katonai parancsnokot: „saját elhatározásukból katonai karhatalmi intézkedést csak immanens veszély elhárítása céljából tegyenek.” A fenti átiratra a közös Hadügyminisztériumban csak 1904. március 12- én írták meg a választ, amelyben Pitreich hadügyminiszter — lemondva a magyar belügyminiszter hatáskörének megnyirbálásáról — a szegedi rendőrhatóságok magatartásának elbírálását a magyar szaktárca vezetőjére bízta.22 A hatáskörök tisztázása és tiszteletben tartása terén fontos lépésként értékelhetjük, hogy az átirathoz mellékelték azt a budapesti, pozsonyi, kassai, temesvári és nagyszebeni hadtestparancsnokságoknak szóló utasítást is, amely szerint „a katonai parancsnokok saját kezdeményezésükből csak akkor foganatosítsanak intézkedéseket, ha közvetlenül fenyegető veszély ezt feltétlenül szükségessé teszi. Amennyiben a magyar közigazgatási hatóságok nem tesznek eleget a katonai hatóságok kérelmeinek, a parancsnokok ezt táviratilag tudassák a hadtestparancsnoksággal, s az közvetlenül a magyar belügyminiszterhez forduljon, aki megteszi a szükséges intézkedéseket.” Tisza István — a nézeteltérés lezárásaként — 1904. március 22-én belügyminiszteri minőségében köszönetét mondott a hadügyminiszter „bölcs intézkedéséért.”23 A szegedi események országos felháborodást váltottak ki. A sajtóban éles hangú cikkek jelentek meg. Például a Szegedi Napló október 8-án az alábbi szalagcímmel jelent meg: Megtorlást követelünk, A nemzet szeme Szegeden , Katonai diktatúra az utcán, Sebesültek és letartóztatottak, Huszár-attak a szobor körül. A fővárosi egyetemek hallgatói nevében zarándoklat indult Szegedre, hogy koszorút helyezzenek el a Kossuth szoborra. A hosszú gyalogúton a küldöttséget mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. A ceglédi fogadtatás hangulatát az Egyetértés napilap tudósítója így írta le: „Ceglédnek legkisebb háza is ki volt világítva. A város tombolt a lelkesedésben. A felzászlózott házak ablakaiból kendőket lobogtattak. így értek a Kossuth-térre, ahol Gubody polgármester üdvözölte őket. A himnusz eléneklése után Hoffman Ottó24 beszélt óriási lelkesedés mellett. Utána a népkörben négyszáz terítékes bankett volt. Megjelent ott Gubody Ferenc polgármesterrel az élén a város egész előkelősége... Az újakat a város magánházainál szállásolták el.”25 Szegeden is gondoskodtak arról, hogy a Kossuth-szobornál minél több megemlékezést tartsanak. Ennek keretében ok21 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 1046. sz. Tisza István mint magyar belügyminiszter átirata a közös hadügyminiszter részére. 1904. jan. 12.. 22 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 228. sz. Pitreich közös hadügyminiszter átirata Tisza István miniszterelnök és a Belügyminisztérium részére. 1904. márc. 12. 23 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 228. sz. Tisza István mint magyar belügyminiszter átirata a közös hadügyminiszter részére. 1904. március 22. 24 A fiatalok vezetője. 25 Egyetértés, 1903. október 16. A szegedi zarándokok.
