Századok – 2013
MŰHELY - Soós László: Hatásköri vita a rendőrség és a katonaság között (1903 október 6.) III/783
786 SOÓS LÁSZLÓ san megsebesült. Reiner József rendőrfőkapitány látva, hogy a rendőrség kevésnek bizonyul a rend helyreállításához, ezért az állomásparancsnoktól egy század honvédlovasság és négy század gyalogos katona kirendelését kérte. Időközben a Kossuth szobornál Lengyel Zoltán „izgató és lelkesítő beszédet tartott, bár közben híggadságra és nyugodt magatartásra intette a hallgatóságot.”16 A tüntetők a katonai készültséget látva további rendbontás nélkül elhagyták a teret. A rendőrség 12 személyt, a hatóság elleni erőszak bűntettével vádolva átadott az ügyészségnek. A közös hadügyminiszter csupán Csalány Géza állomásparancsnok jelentése alapján, a 7. Hadtestparancsnokság kötelékéből Szegedre két század lovasság küldését rendelte el. A hadügyminiszter a lovasság áthelyezéséről a szegedi közigazgatási hatóságot nem értesítette, sőt a belügyminiszter is csak a város vezetőinek tiltakozása nyomán szerzett tudomást a történtekről. Kállay Albert főispán is arról tájékoztatta a Belügyminisztériumot, hogy a városban nyugalom van, a katonaság megerősítését nem tartja indokoltnak. A tartós béke megőrzése érdekében a belügyminiszter a lovasság kivonását indítványozta, de a 7. Hadtestparancsnokság vezetője az október 25-ére tervezett Rákóczi-ünnepségre hivatkozva a kérés teljesítését megtagadta. Khuen-Héderváry Károly miniszterelnök, mint belügyminiszter a közös hadügyminiszternél tiltakozott a Hadtestparancsnokság eljárása ellen, és leszögezte:’’...elsősorban a közigazgatási hatóság hívatott a rendet fenntartani és illetékes elbírálni, hogy e célból katonai karhatalom igénybe lesz-e veendő?”17 Khuen-Héderváry Károly az október 23-án kelt átirata végén a „félremagyarázások és a lakosság nyugtalanításának elkerülése végett” Pitreich hadügyminisztertől a fentiek tudomásulvételét, a szegedi polgárok elleni katonai intézkedések felelőseinek elmarasztalását kérte. A katonaságot ért sérelmet megtorolni szándékozó közös hadügyminiszter 1903. november 9-én kelt válasza, amelyben nem tartja szükségesnek Csalány tábornok intézkedésének felülvizsgálatát, már a Belügyminisztériumot is irányító Tisza István miniszterelnökhöz érkezett.18 A hadügyminiszter szerint a hibák sorozatát vétő rendőrség helyett a katonák jogosan intézkedtek, az állomásparancsnok pedig saját felelősségére azt tette „aminek a fennforgó sürgős körülmények között történnie kellett, „ezért „feddhetetlenségéhez” kétség sem férhet. Válaszában a magyar miniszterelnök jogosnak ismerte el az állomásparancsnok azon kívánságát, hogy a benntartott katonák nevében a Kossuth-szoborra letett koszorút eltávolítsák, és hibásnak ítélte azon rendőri intézkedést, amelynek során a parancsnok kérését elutasították, illetve az általuk őrzött koszorút kiadták. Mindezek ellenére Tisza István, mint a közigazgatás rendjéért felelős belügyminiszter a fentiektől eltérő következtetésre jutott, ezért — 1903. 16 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 940. sz. Reiner József szegedi rendőrfőkapitány jelentése Kállay Albert főispán részére. 1903. okt. 8. 17 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 908. sz. Khuen-Héderváry Károly mint belügyminiszter átirata Heinrich Pitreich közös hadügyminiszter részére. 1903. okt. 23. 18 MOL K 149. 1904. 4. tétel. 977. sz. Pitreich közös hadügyminiszter átirata a Belügyminisztérium vezetésével megbízott Tisza István magyar miniszterelnök részére. 1903. nov. 9.
