Századok – 2013
MŰHELY - Zsoldos Ildikó: A két Vécsey III/747
776 ZSOLDOS ILDIKÓ hogy tavasztól őszig élvezték a vidéki élet szépségeit kastélyaikban, majd a tél beköszöntésével Budapesten vagy valamelyik belföldi, illetve külföldi nagyvárosban időztek. A Vécsey házaspár négy évig Sárközön együtt lakott a báró édesanyjával. László születése előtt áttették rezidenciájukat a nyíracsádi kúriába, ahonnan 1882-ben, az egyházi karriert választó József Aurél világrajövetelét megelőzően költöztek vissza Sárközre. Ekkor a báró nagy lendülettel fogott hozzá a birtok rendbehozatalához. Árkokat húzatott, megindult a belvizek lecsapolása, utak építése. „Pár esztendő múltával mindenüvé kényelmesen el lehetett kocsin vagy lóháton jutni.”139 - emlékezett vissza Eszter leánya a birtokrendező munkálatokra. A fenyegető árvízveszély miatt a szennai és a csegöldi uradalomban is jelentős erőket kötöttek le az árvízvédelmi és vízlevezetési (árokásás, ároktisztítás...stb.) munkálatok. Valamennyi uradalomban sokoldalúnak mondható növénytermesztés folyt. Bizonyos területeket haszonbérbe adtak a Vécseyek. A legfőbb gabona a búza volt, de rozst, árpát, zabot és repcét is vetettek. A cséplést gép végezte. A gazdatiszti jelentések szerint Sárközön repcéből kinyert olajat is értékesítettek. A kapásnövények közül elsősorban kukoricát, burgonyát, répát termeltek. A dohánytermesztést fokozatosan egyre nagyobb területekre terjesztette ki Vécsey az acsádi uradalomban. Paszullyal, borsóval, lencsével, dióval, almával és barackkal leginkább a csegöldi birtokokról látták el a sárközi háztartást. Természetesen vetésforgót alkalmaztak és szisztematikusan trágyázták a talajt. A legfőbb takarmánynövények a lóhere, lucerna, zabosbükköny voltak. Az acsádi és a sárközi uradalomban szőlőültetvényt is műveltek. A nagy kiterjedésű erdőkből kitermelt fa nagy része eladásra került. A termények jelentős részét is így hasznosították, de tartalékoltak étkezési és takarmányozási célra is. Az állatállomány szarvasmarhákból, sertésekből, juhokból és lovakból állt. Természetesen istállózó rendszerben működött az állattartás. Az 1890-es évek elején azonban előfordult olyan — nem éppen a korszerű gazdálkodásra jellemző — eset is, hogy a Csegöldön eladni nem tudott háromszáz malacot áthajtották Sárközre makkoltatásra. A társadalmi elismertség biztosítását is szolgálta a csegöldi uradalom angol félvértenyészete, ahol a régi lipicai fajta külön tenyésztési ág volt. Vécsey József halála után a ménes feloszlatásra került, a lónevelés istállórendszerre redukálódott.140 A Vécseyek nem tartoztak a magyar nagybirtokos arisztokrácia azon szűk köréhez, akik ipari vállalkozásaikkal tűntek ki a 18-19. században. Gazdasági tevékenységük elsősorban a mezőgazdasághoz kapcsolódott. A mezőgazdasági feldolgozóiparba viszont bekapcsolódtak gőzmalmaik,141 valamint uradalmi mezőgazdasági szeszgyáraik révén. Ezek a szeszgyárak a gyengébb minőségű gabonát dolgozták fel. Az alkoholgyártás során keletkezett melléktermékeket állatok hizlalására használták. 139 ANDJC 452 Nr. inv. 179 Insemnári privind biográfia Maria Vécsey - Egynéhány feljegyzés Nagytisztelendő Mater Vécsey Mária 1864-1928 a Szentséges Szívről elnevezett szerzetesnők társulatának fejedelmes tagja áldásos életéről 140 Szatmár vármegye 306. 141 Pedig a gőzmalmok alapítói között alulreprezentáltak a nagybirtokosok, inkább a zsidó terménykereskedőkre volt jellemző ez a vállalkozási forma.
