Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Tamási Zsolt: A csíkszéki római katolikus papság hatása az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai eseményeire III/711
722 TAMÁSI ZSOLT hogyan alakult annak az alcsíki, pontosabban csíkszentgyörgyi születésű Gál Sándor által vezetett küldöttségnek58 a tevékenysége Csíkszéken, amely Batthyány utasítására a Gubernium és a General Commando megkerülésével59 a székely határőrséget a szegedi átszállásra próbálta rávenni. Gál Sándorék a szóbeli utasítás szerint elkerülve Teleki József főkormányzót indultak el a Székelyföldre. Teleki viszont tudomást szerzett küldetésükről, s a szebeni hadikormányzóság mellett a székelyföldi királybírókat is értesítette a gyanúsnak tekintett három küldöttről, kérve, hogy figyelve őket, akár el is fogják, ha zavart próbálnak kelteni. Marosvásárhelyen még zavartalanul tudták küldetésüket teljesíteni, de Udvarhelyszékre időközben megérkezett Teleki utasítása, így ott nem is erőltették a küldetésüket, hanem Háromszékre távoztak május 24-én. Május 25-én Teleki egyrészt a sajtóból, másrészt a Kolozsvárra érkezett Puchnertől, de a Macskási Lajos székelyudvarhelyi főkirálybíró által írt levélhez csatolt proklamációból is megtudhatta, hogy Gál Sándorék nem felforgatok, csak éppen nem szabályosan jártak el. Meg is fogalmazta ezt május 25-én a királyhoz címzett panaszlevelében.60 Párhuzamosan Kemény Dénes a nádorhoz írt levelében61 miközben helyteleníti, hogy az unió kimondása előtt hívta Batthyány kiindulásra a székelyeket, megjegyezi, hogy a rokonszenv Csíkban egyébiránt sem igen nagy.62 A háromszéki főkirálybíró, Horváth Albert május 28-án írt jelentésére válaszolva Teleki főkormányzó kérte, hogy Gál Sándorékat az izgatásban akadályozza meg.63 így az alsócsernátoni, majd a május 31-én tartott kézdivásárhelyi népgyűlés után, Gál Sándorék kénytelenek voltak Csíkszékre menni. Ideérkezése előtt június 1-jéről két levelet is címeztek neki, amelyek arról árulkodnak, hogy az alcsíki hangulatot sikerült az Unióra hangolni, viszont 58 A küldöttség tagja volt még Hajnik Károly gyorsíró és Klapka György főhadnagy. Urbán 2008. 22. 59 A székelység kimozdításnak tervét Pulszky Ferenc vetette fel Batthyánynak, még 1848. április 29-én, mint egy lehetséges verziót a már létrejött nemzetőr seregek mozgósítása helyett. A javaslatnak az volt viszont a gyengéje, hogy a székely ezredek kijövetele éppen a császár engedélyétől függött, miközben Batthyány éppen a Bécstől való nagyobb függetlenségre törekedett. Urbán Aladár: A nemzetőrség és honvédség szervezése 1848 nyarán, Bp. 1973. 226. 60 Urbán 2008. 26-27. 61 Uo. 62 MOL H2. Mein. 320/2: Klapka György százados jelentése Batthyány Lajos miniszterelnöknek, Budapest 1848. június 16. Közölve: Uo. 42—45.: „A Székelyföldén az unió s a magyarok iránt lelkesedés s rokonszenv általános, különösen Háromszék és Udvarhelyszékben lakó székelyeknél... Ellenben Csíkszékben, és az ott levő 1. gyalog őrezrednél Gál Sándor társammal eleinte az unió s Magyarország iránti kevesebb hajlamot tapasztaltam, utóbb azonban a dolgok jobb fordulatot vettek, mit nagy részben a miniszterelnöki felhívásnak s ennek nyomán tartott népgyűléseken történt erélyes buzdításoknak köszönhetni, miknek következtében ezen szék is — melynek népe a legerőteljesebb — kész a többivel egyesülten a hon védelmére kiállni...” 63 A Gubernium a maga során szintén a szószéket is segítségül hívja. A csemátoni népgyűlés után az erdélyi római katolikus püspökhöz küldött rendelet rögzítette, hogy minden népgyűlés összehívását 24 órával korábban be kell jelentem. Ha e nélkül mégis összehívná azt valaki, hatóságilag megakadályozni, ha már összegyűlt, szétoszlatni, s az összehívót megbüntetni fogják. Engedélyt népgyűlésre csak akkor adnak, ha az nem sérti a törvényeket vagy a közrendet. Ha ettől eltérne a gyűlés, azonnal fel kell oszlatni. A püspököt e leiratban felkérik, hogy ezt a rendeletet a papoknak küldje el, hogy azok a szószékről felolvashassák a népnek. - GYÉFKL PL - 392.d. 35.cs. 1078/1848 - Kolozsvár, 1848. június 29.: Gróf Mikó Imre átirata Kovács Miklós püspöknek az erdélyi királyi Főkormányszék üléséből.
