Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Tamási Zsolt: A csíkszéki római katolikus papság hatása az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai eseményeire III/711
712 TAMASI ZSOLT előnyök, amelyek a jobbágyság eltörlésével és földek kiosztásával jártak, másként jelentkeztek a közbirtokossági rendszert használó székelyeknél. A hadseregszervezésnél a határőrezredekbe kényszerült* 4 székelység a katonáskodást sokkal inkább élte meg teherként, mintsem lehetőségként. A harcokba való bekapcsolódásnál nem volt egyértelmű, hogy az uniós jogharmonizáció elmaradása ellenére miért kellene a magyar kormány mellett állást foglalni az uralkodóra esküt tett székely határőröknek,5 ahogy az se volt egyértelmű, hogy otthonaik védelme helyett miért kellene távoli hadszíntereken harcolva védelem nélkül hagyni az őseiktől örökölt birtokot és a családot.6 Ebben a tisztának és egyértelműnek egyáltalán nem nevezhető helyzetben a lakosság igényelte az átláthatóságot, a világos utasításokat. A helyi vezetők megosztottságának — a határőrvidéken párhuzamos közigazgatás működött a kisebb hatáskörrel rendelkező királybírák és a katona székelyek felett nagyobb hatáskörrel rendelkező császári tisztikar részéről7 — kettősségében az akkor egyértelműen meghatározó, véleményformáló papság a maga részéről szintén komoly dilemmával küzdött: jó polgárként és jó papként egyaránt nehéz volt egyértelmű állást foglalnia, és azt következetesen képviselnie. A katolikus egyház a pozsonyi liberális törvénykezés következtében önvédelemre szorult,8 elsősorban a polgári, politikai beavatkozás lehetőségével szemben, amit a főkegyúri jognak a felelős minisztériumra való átruházása tett lehetővé. Anyagi problémával kellett szembenéznie az egyházi tized eltörlése miatt, amit tovább bonyolított a Székelyföldön alkalmazott, s a forradalmi évek alatt sem tisztázott előbbi két csoport fegyverbe akarta ezért kényszeríteni az árulónak tartott primorokat. Gál Sándor jelentésében erre kifejezetten ki is tér: MOL H Mein. 2. 1848:454: Gál Sándor jelentése Batthyány Lajosnak. Alsócsernáton, 1848. június 25. Közölve: Urbán Aladár: A székely katonaság segítségül hívása 1848 májusában. In. Csikány Tamás (szerk.): Székely határőrök a magyarországi hadszíntéren 1848- ban. Bp. 2008. (továbbiakban Urbán 2008.) 50-52. 4 1764. január 7-én került sor a madéfalvi veszedelemre (siculicidium), amikor az osztrák császári katonaság a határőrezred ellen tiltakozó székelyeket legyilkolta. Ezt követően szerveződtek meg a székely határőrezredek, amely nyilvánvalóan folyamatosan sérelmes volt a székelységnek. 5 A General Commando irányítása alatt álló határőrezredek 1848. októberében választás elé kerültek. Az uralkodóra tett eskü és az áprilisi magyar alkotmány hatályossága közül kellett választani. A választásban a nemzetisége a legénységnek természetesen szerepet kapott, de a tisztikar összetétele bonyolította a képet. Októberre a székely ezredekből: 14. (első székely) és a 15. (második székely) határőrezred két-két zászlóalja és a 11. székely huszárezred négy százada fogadta el a magyar kormány fennhatóságát. Ezek szervezeti kereteiket megőrizve váltak az alakuló honvédség részévé, miközben a román határőrezredek egyértelműen az ellenforradalom szolgálatába sodródtak. Bona Gábor: A szabadságharc fegyveres ereje. Hadtörténelmi Közlemények 111. évf. (1998) 1. szám. 15-16. 6 Ez a probléma a Szeged alatti táborba való kiszállás tervezésekor, 1848 májusában már felszínre is került. Urbán 2008. 11-64.; Süli Attila: A nemzetőrség, a honvédség és a Kossuth-szabadcsapat szervezése Erdélyben 1848-ban. Kézirat. ELTE 7 A katonai szabályzat értelmében a katonafalu közösségének vezetősége nemcsak a faluközösségnek tartozott felelőséggel, hanem az illetékes katonai hatóságoknak is. Egyed Ákos: Falu, város, civilizáció, Kolozsvár 20022. 40-41. 8 Vö. Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp., 1928. 38.; Sarnyai Csaba Máté: A katolikus papság és a politika: 1848 tavaszán. In: Vigília, 1998. 10. sz. 740.; Elmer István (szerk.): A haza, az egyház és a trón érdekében. A magyar katolikus egyház 1848-1849- ben. Bp., 1999. 12.
