Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Tamási Zsolt: A csíkszéki római katolikus papság hatása az 1848/49-es forradalom és szabadságharc katonai eseményeire III/711
Tamási Zsolt A CSÍKSZÉKI RÓMAI KATOLIKUS PAPSÁG HATÁSA AZ 1848/49-ES FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC KATONAI ESEMÉNYEIRE Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc ideje alatt az egyházak, köztük a római katolikus egyház is a forradalmi eseményeknek nem csak részese, hanem alakítója, esetenként irányítója volt. Az adott korszak alatt annyira természetes volt, hogy a lakosság magatartását meghatározták a szószékről elmondott beszédek, hogy ennek jelentőségét a legtöbb esetben sem a korabeli levelezés, sem az emlékiratok nem tartották fontosnak, hogy külön kiemeljék. Egyértelmű viszont, hogy a forradalmi változások és utasítások ismertetése a sokszor írástudatlan lakossággal nem volt elképzelhető azoknak a szószékről történő kihirdetése és magyarázása nélkül.1 Az újoncozás nélkülözhetetlen feltétele volt az egyházak által vezetett anyakönyvek megléte, az azokban található pontatlanságok, vagy akár szándékos tévedések az újoncállítást nehezíthették. A népfelkelés szervezése a helyi hatóságok részéről a pap támogatása nélkül eredménytelen lehetett. A szabadságharc utolsó szakaszában meghirdetett, és a többnyire célszerűtlennek tartott keresztes hadjárat szintén a papság szerepét helyezte előtérbe. A pap személyes meggyőződése, forradalmi vagy ellenforradalmi elkötelezettsége meghatározó volt hívei magatartásának szempontjából. A forradalmi és osztrák kormányzat a maga részéről ezt érzékelte is, ezért találkozunk folyamatosan a szószék politikai célokra való felhasználásának követelésével.2 Jelen tanulmányban a fenti megfontolásokból kiindulva próbáljuk felmérni a papság tevékenységének konkrét, mérhető hatását a forradalom és szabadságharc katonai eseményeire, a Székelyföld egyik, nem egyértelműen a leglelkesebb térségében, Csíkszéken. A térség forradalmi szereplésére gyakorolt hatás elemzésében több, egyszerre ható tényezőt is figyelembe kell venni: az Unió kimondása előtt nagyfokú bizonytalansággal találkozunk, amikor a forradalom üdvözlése mellett nagyon erőteljes a határőrvidék felett hatalmat gyakorló General Commando tiszti karának fékező tevékenysége. A polgári átalakulás során az egészen más társadalmi szerkezetű székelység az egyenjogúság kérdését másként értelmezte, mint a pozsonyi törvénykező országgyűlés.3 Azok az 1 Zakar Péter: „Egyedül Kossuth szava parancsolt...” Katolikus papok feljegyzései az 1848/49- es szabadságharc eseményeiből. Szeged 2001. (sorozat: Dél-Alföldi Évszázadok 16.) 9-12. 2 Ezt még a katolikus klérus magatartását erőteljesen kritizáló Andics Erzsébet is elfogadta. Andics Erzsébet: 1848-1849. Tanulmányok. Bp. 1968. 250. 3 A határőrrendszerben a katonai összeírás csak a gyalog- és lófőszékelyeket (primpipili, pixidari) érintette, a nemesi oklevelet szerző primorokat nem. Csíkszéken egyértelmű volt, hogy a ez
