Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
704 PAL JUDIT az egyszerű ember ezt a megváltozott világot. Az író Jósika Miklósnak egy román szolgája március végén Hunyad megyéből Kolozs megyébe ment: „ez Déván el kezdve mindenhol a 3 színű lobogókat látta. Kérdeztem mit látott, felelte - ám vázut in tete lokur szerbetore (ünnep)”.68 Kérdésére a szolga azt felelte: azt ünnepük, hogy a németek elkergették a császárt, aki többé nem fogja akadályozni a jobbágyok boldogulását. Itt nyilván a volt jobbágy földesura szája íze szerint visszájára fordította a jó császár mítoszát. Színek „harca” A fekete-sárga császári színekre valóságos irtóvadászat kezdődött. A modell ebben is Pest volt, ahol már március 15-ikén megjelentek a zászlók és kokárdák, és majdnem azonnal eltávolították a császári jelképeket. „A kétfejű sasok minden királyi hivatal homlokáról levétettek, helyökbe a nemzeti címer tétetett. A fekete-sárga színek helyébe a nemzet háromszín festetett.”69 Pest megye március 21-i közgyűlése határozatot hozott „az ország függetlenségének és nemzetiségének lealacsonyító gúnyául alkalmazott ausztriai színeknek és császári jelvényeknek nemzeti színekkel és címerekkel való felcserélésére”.70 A szimbolikus konfliktus egy másik típusát az ún. kiterjesztési verseny képezi, amelyben a csoport megpróbálja versenytársai identitásszimbólumait saját szimbólumaira lecserélni. A konfliktus valódi tétje az emberek politikai elkötelezettségének biztosítása.71 A homogenitás az egységes politikai hűség feltétele, a különbözőség — főleg kiélezett helyzetekben — veszélyesnek és felszámolandónak tűnik. A nemzeti zászló így nem csak a szabadság, nemzetiség, jogkiterjesztés szimbóluma volt, hanem a másik nemzetiség számára fenyegetést is jelenthetett. így élték meg a szászok és románok 1848 májusában a kolozsvári országgyűlés alkalmával a magyar zászlók látványát. „A közhangulatot találóan jellemzi az e célra készült nemzeti színű lobogók ezen felirata: »Unió vagy halál«” - írta az egyik magyar szemtanú.72 A fenyegetőnek érzett hangulat hatására Lemény görög katolikus püspök és Konrad Schmidt szebeni követ is magyar zászlóval a kezükben lépett ki az utcára, hogy a tömeget megnyugtassák a szászok és románok csatlakozása felől. Az unió kimondását követő ünneplésben is nagy szerepet játszott a zászló. Miután a főkormányzót hazakísérték, a tömeg a városháza előtt állapodott meg, amelynek erkélyéről egy pesti követ lobogót nyújtott át Kolozsvár városának. A túlnyomórészt románok lakta részeken a nemzeti jelképek megjelenése a magyarokat rémísztette meg. Az abrudbányai főbíró a környékbeli gyűlésekről számolt be, valamint arról, hogy a városban a görögkeleti és görög katolikus tanítók, diákok és „intelegensebb ifjak” „csak is kék és fejér színű szalag jelt” 68 Jósika Miklós levele Wesselényi Miklóshoz, Szurduk, 1848. márc. 29. In: Revolut-ia de la 1848-1849 i. m. 188. 69 Március 17-ikéről írta az Életképek. 1848-49 a korabeli napilapok tükrében. Összeállította Bay Ferenc. Bp. (1943) 19. 70 Pandula, A.\ Zászlók i. m. 177. 71 Harrison, S.: Szimbolikus i. m. 202-204. 72 Bisztray, K.: Erdély i. m. 297.
