Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
A ZÁSZLÓ MINT NEMZETI JELKÉP ERDÉLYBEN 1848-BAN 703 Habsburg-ház iránti hűség jeleként. Alatta a császári fekete-sárga zászló volt kitűzve, a katedrális kapuját pedig két kép diszítette: az uralkodóé, Ferdinánd császáré és a római eredetet szimbolizálandó Traianus, római császáré. Mivel elterjedt a hír, hogy mintegy 40 magyar fiatal fog jönni Balázsfalvára magyar zászlóval, hogy az unió mellett tüntessenek, mindenfelé őrséget állítottak fel. A gyűlésen a császári fekete-sárga és a román nemzeti (kék-piros-fehér) zászlóra esküdtek fel a résztvevők, ezt jegyzőkönyvben is rögzítették.62 A románokat igencsak meglepte, amikor a gyűlés után azzal gyanúsították őket, hogy az orosz zászlóval tüntettek.63 A balázsfalvi gyűlés után az erdélyi magyar liberális tábor néhány vezető személyisége jelentést küldött a magyar kormánynak, amelyben annak adtak hangot, hogy a „legvilágosabb elválási szándék, nemcsak a hazától, hanem a birodalomtól” is abban nyilvánult meg, hogy az egyetlen osztrák zászló mellett számtalan orosz zászló lengett.64 Ennek kapcsán valóságos sajtópolémia bontakozott ki, főleg a kolozsvári Ellenőr hasábjain. A románok egyik vezéregyénisége, George Baritiu végiglátogatott néhány magyar liberális politikust, de Wesselényi ingerülten fogadta és a hazafiság hiányát hánytorgatta fel, sőt §aguna püspököt is árulással vádolta, amért állítólag Karlowitzból hozta az orosz zászlót. A reakcióban nyilván szerepet játszottak a reformkori magyar politikusok és közvélemény félelmei az orosz birodalomtól és a pánszlávizmustól. Baritáu szerint a román vezetők azt sem tudták, milyen az orosz zászló, és senkinek sem jutott eszébe utánanézni.65 Később — valószínűleg ennek hatására — már a sárga-kék színt kezdték használni, 1848 nyaráról erről vannak adataink. A piros-sárga-kék trikolór az erdélyi románok körében pedig majd csak a dualizmus idején vált általánossá. A szászok között is kezdetben nagy volt a konfúzió. Különböző kokárdák voltak forgalomban: az osztrák fekete-sárga, a magyar trikolór, a szász „nemzeti” színek, a kék-vörös, de májusban csak a fekete-sárga maradt, a többi eltűnt.66 Ez egyrészt tükrözi a szászok kezdeti megosztottságát, másrészt a szász elit pozíciókeresését, lavírozását a kiváltságőrzés, a császárhűség és a magyarokkal való kiegyezés között, illetve új identitásának dilemmáit. Kik is ők tulajdonképpen, kivel azonosulnak: szászok, birodalmi „osztrákok”67 vagy németek? Ahogyan szinte a semmiből jelentek meg a nemzeti színek 1848 tavaszán, éppen olyan gyorsan terjedtek el és vált általánossá használatuk. A különböző zászlók hozzátartoztak a városok képéhez, jelképezték a megváltozott viszonyokat. Majdnem minden emlékíró kiemeli az új látványt. Érdekes, hogy hogyan látta 62 Bunea, A.: Steagul i. m. 43-45. 63 loan cavaler de Pu§cariu: Notice despre íntamplárile contemporane. Sibiiu 1913. 19. 64 Bunea, A.: Steagul i. m. 47. 65 Uo. 48-49. 66 Baritiu, G.: Parti alese i. m. 48. 67 1848-ban „Ausztria“ legalább három térbeli-politikai egységet jelenthetett. A német-osztrák identitás kialakulása II. József idejében kezdődött, de inkább csak a német nyelvű polgárságra korlátozódott. Ami a zászlókat illeti, a vörös-fehér-vörös színek először 1786-ban váltak „hivatalosak“ mint tengerészeti zászló, de egészen 1918-ig a fekete-sárga, a Német-római Birodalom színei voltak a hivatalos állami zászló színei. Ernst Bruckmüller: Nation Österreich. Kulturelles Bewußtsein und gesellschaftlich-politische Prozesse. Wien-Köln-Graz, 19962. (Studien zu Politik und Verwaltung, 4.) 102-103.
