Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
699 megjelenését emelte ki.37 A fiatal Gyulai Pál, a későbbi neves irodalomkritikus kezdettől fogva résztvevője volt az eseményeknek: „Az ifjúság »Unió« feliratú lobogóval állott meg a városháza előtt. A népség mindinkább gyűlt... uniokokárdák — magyarhon színe — osztattak ki - éljen az unió, sajtószabadság sat. kiáltoztak.”38 A városi közgyűlésre a tanuló ifjúság is benyomult a magyar zászlóval és az ún. uniódalt énekelve, amelyben szintén megjelenik a zászló-motívum: „Itt a zászló kezeinkben,/ Egy kívánat lengeti./ Legyen egy a két hazából”.39 A kokárdát — mint a fenti idézetből is láthatjuk — Gyulai is még „magyarhon színe’’-ként emlegeti. Az erdélyi magyar liberális ellenzékhez tartozó gr. Gyulay Lajos némi gúnyos felhanggal írta naplójába március 22-én Kolozsváron: „A pecsovicsok meghunyászkodva, nem igen mutatták magukat, és azok is felcsípték a magyar kokárdát. Két boltos ingyen adta a szalagot azokhoz, egész véggel hozattak, és vágattak darabokra a piacon, és hölgyeink is osztogatták mindenfelé.”40 Néhány napra rá kiábrándultán írta, hogy falura megy, mert „meguntam már a kolozsvári revolutiót, mely egyébből nem áll, mint nemzeti lobogó és szalagból, hébe-hóba egy kis rendetlenségből”.41 De amikor mégis elindult, akkor ő is fellobogózott kocsiban utazott.42 Ha azonban hihetünk a kortárs George Baritiunak — a román nemzeti mozgalom egyik vezéregyéniségének, aki később megírta a korszak történetét — akkor a forradalom kitörésének hírére vidéken az erdélyi magyarok körében is kezdetben zavar uralkodott, hogy milyen színeket is kellene kitűzni. Marosvásárhelyen a Királyi Táblán, Erdély legfelsőbb törvényszékén ekkor mintegy kétszáz fiatal gyakornokoskodott. Ezek között szétosztották a pesti 12 pontot (a forradalmi követeléseket), de kokárdákat csak másnap kezdtek kitűzni, mivel Barit)u szerint nem tudták, melyek Magyarország és Erdély színei. A kokárdákat tehát csak másnapra készítették el a nők, amikor is zászlókkal vonultak A ZÁSZLÓ MINT NEMZETI JELKÉP ERDÉLYBEN 1848-BAN 37 „Ich kann noch den Umstand nicht unberührt laßen, daß diese Deputation eine grosse Anzahl von Leuten der verschiedensten Stände mit Bändern von den ungarischen Farben im Knopfloch, begleitet, daß jedoch die Ruhe und Ordnung in der Stadt nicht im mindesten gestört wurde.“ Teleki József gubernátor Jósika Sámuel kancellárhoz írt levele, 1848. márc. 21. In: Revolutáa de la 1848-1849 din Transilvania. Coord. §tefan Pascu - Victor Chereste§iu. I. 2 martie-12 aprilie 1848. Bucure§ti 1977. 44. 38 Gyulai Pál Szász Károlyhoz, Kolozsvár, 1848. márc. 21. In: Gyulai Pál levelezése 1843-tól 1867-ig. S. a. r. Somogyi Sándor. Bp. 1961. 36-37. Máshol is hasonlóképpen zajlottak az események. Temesvárott az események hírére három napi kivilágítást rendeltek el, és a kamarai épületeket, de még az ezredparancsnokságot is kivilágították; „este a színházban jelenénk meg a nemzeti lobogókkal s nemzeti dalokat énekelénk — azután új menetek, új lelkesedés — és a nép lobogókkal, s zenével a városból a külvárosokba kivonult”. Gorove István Kossuth Lajoshoz, Temesvár, 1848. márc. 18. A forradalom és szabadságharc levelestára i. m. I. 117. 39 Jancsó Benedek-. Erdély története. Kiad. Gyallay Domokos. Cluj-Kolozsvár 1931. 240. Sokatmondó az Urházy György, királyi táblai hivatalnok által írt vers utolsó szakasza is, amelyik Petőfi „Talpra magyar“-jára rímel rá: Föl mindnyájan, hogyha zászlónk/ Majd a vérmezőben áll:/ Háromszín zászló alatt lesz/ Vagy szabadság vagy halál!” Uo. 40 Gyulay Lajos-. Naplói a forradalom és szabadságharc korából 1848. március 5. - 1849. június 22. II. S. a. r. V András János - Csetri Elek - Miskolczy Ambrus. Bp. 2003. (Transylvanica varietas) 17. 41 Uo. 21. 42 Uo. 24.
