Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
692 PÁL JUDIT a fejedelem számára többek között zászlót küldött, amely a szultánnak fogadott hűséget szimbolizálta. Érdekes, hogy az első háromszínű, a későbbi magyar trikolórra hasonlító — piros-fehér-zöld, bár nem a mai formában, mert a színek kettőzve voltak — zászlót a szultán ajándékozta 1601-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemnek.14 A középkorban a király zászlója egyben az ország zászlója is volt, koronázáskor ott volt az ünnepi menetben. II. Rudolf német-római császár testvérének, II. Mátyásnak magyar királlyá való koronázásán (1608) már 10 zászló szerepelt, jelképezve azokat a tartományokat, amelyekre Magyarország jelképes igényt formált.15 A „magyar színek” azonban csak a reformkorban rögzültek, váltak elfogadottá és elterjedtté, bár már a 16. századtól egyre gyakrabban társult a zöld — a hármas halom színe — az ugyancsak a címerben található piroshoz és fehérhez.16 A 19. század elején azonban még mindig inkább a két utóbbi számítottak magyar színeknek, néha kiegészítve a zölddel.17 A zászló mint legfőbb nemzeti szimbólum elterjedésében nagy szerepet játszott a francia forradalom, nem véletlen, hogy a legtöbb zászló a francia trikolór mintájára három színű lett.18 A magyar nemzeti zászló is 1848-ban rögzült, ekkor iktatták törvénybe, bár az is tanulságos, hogy a törvény csak azt mondta ki: „A nemzeti szín és ország címere ősi jogaiba visszaállíttatik.” A „kitalált hagyományok” mindig is szeretik hangsúlyozni „ősi” voltukat, kapcsolódásukat a nemzet múltjához. Érdekes különben a törvény országgyűlési vitája is, amelynek során elsősorban a horvát képviselőkkel alakult ki konfliktus. Amikor a horvát követ javasolta, hogy Horvátország is használhassa nemzeti színeit, többen is ellenezték, mert ez az ország integritását sértené, és mivel — ahogy a Máramaros megyei követ kifejtette — a „színek a nemzetiséget nemcsak 14 Kumorovitz L. Bernát: A magyar zászló és nemzeti színek múltja. Hadtörténelmi Közlemények, új folyam, I. évf. (1954) 3-4. sz. 40. Lásd még Horváth Zoltán-. A zászlók kialakulása és fejlődése a kezdetektől napjainkig. Bp. 1995. 21. 16 „Auch 10 Fahnen Ungern zu Ross/ Durch welche dann andeutet was/ Die Zahl 10 Länderfein/ Zu Ungern zugehören sein...” Uo. 42. II. Lipót koronázásakor 1790-ben már a 10 zászló „ősi hagyománynak” számított és fennmaradt egészen az utolsó, 1916-os koronázásig. A hagyomány kialakulására lásd Pálffy Géza-. A Magyar Korona országainak koronázási zászlói a 16-17. században. In: „Ez a világ, mint egy kert...” Tanulmányok Galavics Géza tiszteletére. Szerk. Bubyrák Orsolya. Bp. 2010. 17-52. A zászlók számának növekedése a 16-17. században egyrészt a címerek és zászlók Európa-szerte megnövekedett szerepével van összefüggésben, másrészt az elvesztett területek szimbolikus kompenzálására szolgált. Uo. 18-23. 16 Horváth Zsolt-. Magyarország állami és nemzeti szimbólumai. In: Állami és nemzeti szimbólumok az Európai unióban. Bp. 2005. (Begegnungen. Schriftenreihe des Europa Instituts Budapest, Band 24.) 200. 17 „Die ungarische Reichsfarbe, wie gewöhnlich aus den Reichswappen entlehnt, ist roth und silber, und manchmal wegen des dreifachen Hügels auch mit grün gemischt.” Martin Schwartner: Statistik des Königreichs Ungarn. II. Ofen 1809. 59-60. 18 Az első modern zászló, amely heraldikai motívumok helyett egyszerű sávokból állt, méghozzá szintén trikolór volt, a holland zászló volt. Ezt a 16. század végén fogadták el a szabadságharc nyomán és Orániai Vilmos libériás színeit tartalmazta. A holland trikolór hatására jött létre az orosz zászló, majd ennek színeit vették át a többi szláv népek. A francia trikolór a forradalom során alakult ki a király és Párizs színeinek kombinációjából; a színek sorrendjét 1794-ben határozták meg. Znamierowski, A.: Zászló-enciklopédia i. m. 116-119. Lásd még Hobwbawm: Mass-Producing Traditions i. m. 266-267.
