Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Pál Judit: Színek háborúja. A zászló mint nemzeti jelkép Erdélyben 1848-ban és az erdélyi politikai elitek III/689
693 mint fajnemzetiséget fejezik ki, hanem a politikai nemzetiségnek is képviselői”.19 Itt felszínre került az az alapvető ellentét is, amely 1848-ban a fegyveres konfliktus kirobbanásához is nagyban hozzájárult: mit jelképez a zászló, az országot vagy a nemzetet? És melyik nemzetet: a magyar politikai nemzetet vagy a magyar kultúrnemzetet, esetleg csak a magyar etnikumot? A román piros-sárga-kék trikolór szintén az 1848-as havasalföldi forradalom alkalmával került használatba.20 Állítólag a Párizsban tanuló román diákok használták először a kék-arany-vörös zászlót, 1848. február végén ezzel köszöntötték a francia ideiglenes kormányt, illetve az erdélyi román lap, a Gazeta de Transilvania egyik áprilisi száma szerint ezzel fejezték ki egyesülési vágyaikat. A trikolórt a bukaresti forradalmi kormány 1848 június 14/26-i rendeletével iktatta törvénybe, de július 13/25-én pontosították a rendeletet, leírva a színek elhelyezkedését. Erdély népei és a kialakuló nemzeti elitek 1848 előtt A 17-18. század fordulóján a Habsburgok bár a magyar korona jogán integrálták Erdélyt, a középkori magyar királyság területi egységét nem állították helyre; Erdély külön fejedelemségként, később nagyfejedelemségként tagolódott be a Habsburg Birodalomba. Hogy ez így alakult, abban több tényező is szerepet játszott: az erdélyi rendek partikularizmusa csakúgy, mint a Habsburg-kormányzat érdekei. Az 1690-ben I. Lipót császár által kiadott Diploma Leopoldinum — amelyik 1848-ig a tartomány alaptörvényének számított — biztosította Erdély belső kormányzatának autonómiáját, ezzel együtt az ún. „három politikai (azaz rendi) nemzet és a négy bevett vallás” rendszerét. Ennek értelmében a három kiváltságos csoport elitje — a magyar nemesség, a szász és székely előkelők — egymás közt megosztották a hatalmat. Ez egyben a területi autonómiák bonyolult szövevényét is jelentette, amely igencsak megnehezítette a közigazgatást. A magyar nemesség a vármegyék, a székely elit a Székelyföld, a szász elit pedig az ún. Királyföld (Königsboden) közigazgatását és igazsgászolgáltatását tartotta kezében, azonban az egyes közigazgatási egységek tarka összevisszaságban hálózták be Erdélyt. A román elit még a középkor folyamán beolvadt a magyar nemességbe, és bár Fogaras és Kővár vidékén, Máramarosban és máshol is éltek nagyobb számban román anyanyelvű nemesek is, a királyföldi románok pedig szabad parasztok voltak, a románok túlnyomó része jobbágy volt. Az erdélyi románok tehát egy politikai elit nélküli „csonka társadalomként” voltak jelen Erdélyben. A ZÁSZLÓ MINT NEMZETI JELKÉP ERDÉLYBEN 1848-BAN 19 Pandula Attila: Zászlók és lobogók 1848-1849-ben. In: A honfoglalás és az 1848-1849-es magyarországi polgári forradalom és szabadságharc évfordulójára. A tizenharmadik magyar őstörténeti találkozó és a hetedik magyar történelmi iskola előadásai és iratai, Tapolca, 1998. Bp.-Zürich 2001. 176-186. 20 Tricolorul Romániei. Símből al unitá(ii, integritási §i suveranitä|ii nationale. Coord. Adina Berciu-Dräghicescu. Bucuresti 1995. 63-68.
