Századok – 2013
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 2012. ÉVI VÁNDORGYŰLÉSE - Paksy Zoltán: A konzervativizmus társadalomtörténete Zala megyében III/655
A KONZERVATIVIZMUS TÁRSADALOMTÖRTÉNETE ZALA MEGYÉBEN 657 mákat maga fejéből úgysem tudott megoldani: nem csekély hatással voltak reá a versengő családoktól pazarul alkalmazott anyagi érvek is, mint vesztegetés, itatás, szabad konyha a nemesi háznál vagy az uradalmi kocsmában stb.”9 A 19. század elején, a reformkor hajnalán is élesen elvált egymástól Zala megyében az alacsony műveltségű, iskolázatlan szemlélet, amely a megye lakosságának legnagyobb részét jellemezte és a szigetszerűen jelenlévő elitkultúra. Ez a megosztottság a politikai társadalmat alkotó nemesség esetében is érvényes. Döntő többségük, nem egészen 90 százalékuk tartozott a vagyontalan vagy kisbirtokos nemességhez. Ok igen alacsony műveltségűek voltak, többségük írni-olvasni sem tudott, életmódjuk is a parasztokéhoz hasonlított. Az 1819. évi zalai összeírásban külön rendként emelték ki és „lovag” (equester) titulussal illették a birtokos vagy jelentősebb hivatalt viselő nemeseket. Az ő műveltségük jóval az átlag fölé emelkedett, ők töltötték be a fontosabb vármegyei tisztségeket, döntő szavuk volt a megyegyűléseken, s összetartozásukat egymás közötti házasodásukkal is erősítették.10 Közülük is kiemelkedett országos viszonylatban néhány felvilágosult szemlélettel bíró személy, köztük említhetjük a keszthelyi Georgicont alapító Festetics Györgyöt és környezetét, a kétezer kötetes magánkönyvtárat bíró zalaszentbalázsi földbirtokost, Skublics Károlyt vagy a Sümegen élő Kisfaludy Sándor költőt.11 Mivel utóbbi nemesi réteg mind vagyoni helyzetében, mind műveltségében magasan a többi nemes fölött állt, szavukat és akaratukat könnyen tudták érvényesíteni, különösen az iskolázatlan kisnemesség körében. Zala megye közvéleménye ezért 1848-ig azonos volt e szűk csoport nézetével. Ezekből a körülményekből következett az is, hogy a 19. század első felében a közülük kikerült liberálisok ugyanúgy a feudális struktúrában biztosított előjogaik révén érvényesítették befolyásukat, mint máshol a konzervatívok.12 Ismeretes, hogy a reformkorban Zala mindvégig az ellenzék egyik fellegvárának számított. Ennek számos bizonyítéka közül kiemelhető néhány szemléletes példa, az egyik szerint, amikor 1845-ben az udvar a főispánok helyére adminisztrátorokat nevezett ki, egyetlen zalai személyt sem talált alkalmasnak a feladatra, így Tolna megyéből kellett Festetics Leónak átköltöznie. O kénytelen volt bizalmas jelentéseit saját kezűleg megírni, mivel a vármegyeházán nem talált egyetlen olyan írástudót, akiben megbízott volna.13 Egy másik példa arról tudósít, hogy az 1840-es évek közepén, amikor a liberális ellenzék vezetői felvetették az önkéntes nemesi adózás ötletét, a legtöbben Zala megyében jelentkeztek, csaknem annyian, mint az ország többi részén együttvéve.14 Ennek az el-9 Szekfű Gyula: Három nemzedék és ami utána következik. AKV - Maecenas, Bp., 1989. (Reprint) 73. 10 Degré Alajos: Pálóczi Horváth Ádám és az 1819. évi zalai tisztújítás. In: Zalai Gyűjtemény 2. Szerk. Degré Alajos, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1974. 47. Valamint Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. Osiris, Bp., 2003. 177-178. 11 Molnár A.: A fiatal Deák i. m. 135-141. 12 Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Századok 130. (1996.) 5. sz. 1227. 13 Molnár András: Zala megye politikai viszonyai az 1840-es évek második felében. In: Zalai történeti tanulmányok 1994. Szerk. Gyimesi Endre, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg, 1994. (Zalai Gyűjtemény 35.) 94-95. 14 Molnár A.: „A zalai ágyúzás” i. m. 1221-1222. Viszont, amikor fizetésre került a sor, azt már jóval kevesebben teljesítették.
