Századok – 2013
TANULMÁNYOK - Deák Ágnes: A politika ne nyúlj hozzám virág volt. Sajtószabályozás a Schmerling-provizórium időszakában III/625
évig terjedő szigorú fogság, valamint 100-500 forint bírság szerepel, miközben Zichy eredeti tervezetében még csak legfeljebb hat havi fogság és 200 forintnyi bírság szerepelt. A függelék második része a sajtóeljárást részletezi. Ez az 1862. évi sajtóeljárási rendelet és az 1852. évi szabályok vegyítését tartalmazta. A bíróságok szerepét kiemelte (természetesen újra a megyei, kerületi és szabad királyi városi törvényszékekkel számolva), az időszaki nyomtatványok három havi felfüggesztéséről szólva is az enyhébb 1862. évi szabályozást tartalmazta (akkor mondhatja ki a bíróság, ha a lap tartalma miatt egy alkalommal öt évi börtönnél szigorúbb büntetéssel járó bűntény állapíttatott meg, a többi felsorolt lehetőség megegyezik Forgách, illetve Zichy javaslatával) - igaz, ahogy láttuk, a politikai ügyekben jelentősen felemelte a lehetséges börtönbüntetés mértékét a két kancellár javaslataihoz képest. Ami azonban a döntő eltérés az 1862.évi sajtórendtartási szabályoktól, az az, hogy a lapok lefoglalására vonatkozóan ez a függelék nem az 1862. évi hanem az 1852. évi szabályozást nyilvánította érvényben lévőnek, amelyben viszont szó sem esett arról, hogy a bírósági ítéletet megelőző hatósági lefoglalást az illetékes bíróságnak jóvá kellene hagynia. E tekintetben a császári rendőri hatóságok — igaz, a Helytartótanács és a kancellária felügyelete mellett, de — továbbra is szabad kezet kaptak. Miközben tehát az uralkodó már elszánta magát a provizórium megszüntetésére és a politikai párbeszéd újra felvételére, igen rövidpórázon kívánta továbbra is tartani a magyarországi politikai sajtót. Június közepén még Zichy irányítása alatt a kancellária megbízta Reviczky Sándor helytartótanácsi titkárt és Kelemen Mórt kancelláriai fogalmazó segédet, hogy gyűjtsék össze az érvényben lévő sajtószabályokat. Ok úgy nyilatkoztak, hogy a céljuk az volt, hogy a rendeletek némely pontjait magyarázzák, más helyek „látszólagos túlszigorát” pedig „az ugyanazon tételes forrásokból merített enyhítő értelmezésnek célszerűségét” felismerve, ilyen értelmezésekkel lássák el. (Kiem. - D. A.) Gyakorlati kézikönyvnek szánták a sajtófelügyelettel megbízott hatóságok számára, illetve útmutatónak a szerkesztők, kiadók, nyomdászok részére. Azt is megemlítették, hogy talán a majdani országgyűlés is hasznát veheti a „hazai sajtótörvény” megalkotásánál. így született meg „A Magyarországban jelenleg érvényben álló Sajtó-szabályok gyűjteményének ... hiteles kiadása” című kiadvány, amely az 1852. évi pátenst s az azt kiegészítő rendeletek, hivatali utasítások egész sorát tartalmazta. A szerkesztők valóban igyekeztek az előírások lehető legenyhébb értelmezését nyújtani s ezzel az aktuális politikai helyzethez idomítani az egyébként igencsak szigorú rendszabályokat. Igen szemléletes például, ahogy kommentálták a politikai bűntettekre vonatkozó, fentebb már idézett két paragrafust: „„Itt erőszakos utoni változtatásokról s a birodalom valamely részének a birodalombóli kiszakitásáról vagy függetlenitéséről lévén szó, nem zárják ki tehát e §. Felségárulást jellemző határozatai, péld. a birodalom egységébeni részek egymáshozi viszonyának, vagy az alkotmányok állapotának jogos és törvényes útoni módosítására vagy változtatására czélzó higgadt tárgyalások lehetőségét.”58 [kiem. az eredetiben] „A SAJTÓSZABÁLYOZÁS A SCHMERLING-PROVIZÓRIUM IDŐSZAKÁBAN 651 58 A Magyarországban jelenleg érvényben álló Sajtó-szabályok 46.
